Jöjjön Szécsi Pál – Lépted koppanása előadása.
És azt ahogy a giccsfilmnél rám hajolsz,
A hosszú csóknál átkarolsz,
Oly könnyen elfeledem,
Az semmi nekem.
Azután a búcsúzásnál
Kezeddel integetsz,
Még visszanézve rám nevetsz,
Én úgy elfelejtem,
Meg sem említem.
Nem, nem, ami nincs úgyse fáj,
Ó-hó, így van jól,
Nem is emlékszem már rád,
Ami elmúlt, köddé vált.
Lassan minden emlék elszállt.
De lépted koppanása még eszembe jár,
A szívem dobbanása, ahogy nyílt a zár.
De lépted koppanása még eszembe jár,
A szívem dobbanása, ahogy nyílt a zár.
Á-á-á-á..
Szólj hozzá!
