Egyszerű kétlovas halottaskocsi vitte vasárnap délelőtt utolsó útjára Krúdy Gyulát, a nagy magyar álmodót a kerepesi-úti temető díszsírhelyére.
A Jókai-lepellel letakart koporsó mellett cigányzenekar búcsúztatta «Szindbádot, a tengerészt», aki a magyar írónak kijáró keserves küzdelem közben oly tragikus hirtelenséggel halt meg.
A Magyar Újságíró Egyesület nevében Lázár Miklós képviselő búcsúztatta az irodalom nagynevű halottját.
Tetemre hívom ide azt a társadalmat és azt a hivatalos irodalmat, amely eltűrte – mondotta Lázár Miklós –, hogy egy kis, vidéki, földszintes ház egyszerű szobájában, a kikapcsolt villanyt helyettesítő gyertyaszál pislogó fénye mellett dobbanjon utolsót ennek a nagy magyar írófejedelemnek a szíve.
Szülőföldje nevében dr. Szohor nyíregyházai tanácsjegyző, majd dr. Supka Géza az Írók Gazdasági Egyesülete, Kárpáthy Aurél pedig az Est-lapok nevében vett búcsút az elköltözöttől. Zsolt Béla, Thury Lajos és Egyed Zoltán mondottak még beszédet.
Azután lassan leeresztették a koporsót a sírba. Közben beborult az ég, villámlás és mennydörgés szalvéje között temették el Krudy Gyulát abba a magyar földbe, amelynek kevés nagyobb művésze volt nála.
A nem túlságosan nagyszámú gyászoló közönség között néhány újságírót, egy pár régi jó barátot láttunk a sír mellett, az írók közül is csak néhányan jöttek el, hogy megadják a végtisztességet a «Vörös Postakocsi» finom költőjének, amikor megtért az anyaföldbe.
Szívfacsaró temetés volt. Egy magyar író temetése, anno 1933.
(Reggeli Újság, 1933/20. /május 15./ 2. p.)
