Koncz Zsuzsa és Kulka János duettje a Dohány utcai zsinagógában 2011. november 13-án.
zene: Gerendás Péter
szöveg: Bródy János
dalszöveg:
Vannak idők, mikor menni kell,
Mikor a ház falán megint feltűnt a jel.
Nem volt már egészen fiatal,
És most úgy érezte, majdnem belehal.
Mikor a sínek mellett állt egy hajnalon,
Azon a százéves pályaudvaron.
Elbúcsúzom, elbúcsúzom,
Ez a föld már nem az én otthonom.
Elbúcsúzom, elbúcsúzom,
De a szívemet örökre itt hagyom,
De a szívemet örökre itt hagyom.
Az utcákon a gyűlölet vonult,
És a láthatáron felizzott a múlt,
S ő tudta jól, hogy most már menni kell,
Mert mindig ugyanúgy kezdődik el.
És a sínek mellett állt egy hajnalon,
Azon a százéves pályaudvaron.
Elbúcsúzom, elbúcsúzom,
Ez a föld már nem az én otthonom.
Elbúcsúzom, elbúcsúzom,
De a szívemet örökre itt hagyom,
De a szívemet örökre itt hagyom.
Nagy volt a zaj a pályaudvaron,
S mintha már ott állt volna rég,
És mint egy film, egy régi film,
Oly ismerősnek tűnt a kép.
Elbúcsúzom, elbúcsúzom,
Ez a föld már nem az én otthonom.
Elbúcsúzom, elbúcsúzom,
De a szívemet örökre itt hagyom,
Elbúcsúzom, elbúcsúzom,
Ez a föld már nem az én otthonom.
Elbúcsúzom, elbúcsúzom
De a szívemet örökre itt hagyom.
De a szívemet örökre itt hagyom.
Hallgasd meg a dalt!
