A „Búcsúzás” legmeghatóbb részei arról árulkodnak, mennyire hiányzott az otthon melege a fiatal Sándornak az aszódi iskolai évek alatt.
A kemény tanulás utáni legnagyobb jutalom számára nem a tanári dicséret, hanem az édes szülők ölelése volt, amire egész évben vágyott.
A vers zárlata igazi érzelmi kitörés: „szaporán édes szüleink kebelébe siessünk!”
Szólj hozzá!
