Jöjjön Szűcs Judith: Északegyháza előadása.
Kicsit zavar, hogy totál gátlásos vagyok.
Az sem segít, hogy most már Freud-ot is olvasok.
Mint egy csitri, valahogy úgy állok sután
Cirka déltájt a nuditelep ajtaján.
„Nyert kislány” – szólt a nyugdíjas kabin-mádám.
Szívem döröm-döröm-dörömböl,
A szemüvegem magamon hagyom,
De az hagyján!
Nagyon égek, pedig nem banánérlelőn süt a nap.
A közelben hason fekve egy kaján csapat.
Máshol az alakoskodás már nem követhető,
De a fedetlen igazság itt megkövetelhető.
Az élet olyan, amilyen,
Én tervezem, de ő dönti el.
Tudom vigyáz reám ez az őrült világ, bezonyám.
Az élet olyan, mint a strand,
Folytonos taposás a víz alatt.
Néha nagyokat nyelsz, mint egy esőeresz.
Figyelsz?
Majd egy fiú jött, azt mondta labdázzak velük.
Mondom: „Mért ne?”
S elvegyültem köztük.
És jó volt, néha az életben ilyen is kell, kell, kell.
Mégis a végén azt mondtam, átöltözöm, forduljatok el.
Máshol az alakoskodás már nem követhető,
de a fedetlen igazság itt megkövetelhető.
Az élet olyan, amilyen,
én tervezem, de ő dönti el.
Tudom vigyáz reám ez az őrült világ, bezonyám.
Az élet olyan, mint a strand,
folytonos taposás a víz alatt.
Néha nagyokat nyelsz, mint egy esőeresz.
Figyelsz?
Az élet olyan, amilyen,
folytonos elkékülni vigyázz, pihenj,
és mintegy „gátlás-szelep”, olyan a nuditelep nekem.
A nuditelepen didergek.
