Tizenkét Sztevanovity Dusán dalszöveg, amiket érdemes elolvasni.
Adj valamit!
Aki megírod a munkámról, hogy miért rossz vagy jó
Adj a mércéből, mely dalra, szóra alkalmazható
Adj valamit
Adj valamit
Adj valamit
Valamit adjál nekem
Aki felhördülsz egy autódban, mert megelőztelek
Adj a tévhitből, mely azt súgja, hogy igazad lehet
Adj valamit
Adj valamit
Adj valamit
Valamit adjál nekem
A semmiből nem lesz se zene, se szó
Csak tőled jut hozzám a rossz a jó
És szeretnék adni, de kapnom is kell
S ha nem adod önként, hát én veszem el
Aki elsők mögött hosszú távon utolsónak futsz
Adj az örömből, mely annyi csak, hogy te is célba jutsz
Adj valamit
Adj valamit
Adj valamit
Valamit adjál nekem
Aki képletekkel számolsz, s az eredmény: halál
Adj az reményből, hogy túlélnéd, mit kiszámítottál
Adj valamit
Adj valamit
Adj valamit
Valamit adjál nekem
Aki nem adsz nekem, s közben mindent elfogadsz
Adj az közönyből, mely azt mondja, így gazdagabb maradsz
Adj valamit
Adj valamit
Adj valamit
Valamit adjál nekem
Aki hallottad és érted, amit én adok neked
Adj valamit, hogy megtudjam a véleményedet
Adj valamit
Adj valamit
Adj valamit
Valamit adjál nekem
Én már próbáltam
Én már próbáltam nem szeretni
Én már próbáltam elfeledni
Én már próbáltam elmenni
Próbáltam itt maradni
De nem tudtam elszakadni
Én már próbáltam megcsókolni
Én már próbáltam felbosszantani
Én már próbáltam térden állva
Próbáltam sámlin állva
De nem tudtam őt megkapni
Én már próbáltam kedveskedni
Én már próbáltam kemény lenni
Én már próbáltam elkezdeni
Próbáltam abbahagyni
De nem tudtam megszólalni
Én már próbáltam próbálkozni
Én már próbáltam zongorázni
Én már próbáltam felnézve
Próbáltam lenézve
De nem tudtam megszólalni
Én már próbáltam kölnivízzel
Én már próbáltam gyümölcsízzel
Én már próbáltam szép szóval
Próbáltam lasszóval
De nem tudtam őt elkapni
Hozzám tartozol
Átkoztalak már és magasztaltalak
Mindenkori társam, kedvesem
Hány arc és név, hit vagy szenvedély
Minden erről szól, hozzám tartozol
Illetlen regény, szemérmes kaland
Szeretőm, vagy szűz szerelmesem
Lesz még vagy volt, csak azt mutatja jól
Minden erről szól, hozzám tartozol
Tudok fontosabb dolgokról
Néha megtagadlak magamtól
De máig sem értem, hogy van még dal
Mely nem rólad szól
Bölcsen szerettél és nagyon boldogan
És reszkettél egy titkos orvosnál
Kettőnkért volt, s én nem voltam sehol
A világ erről szól, hozzám tartozol
Vannak színeim a hangodból
Meddig változol?
És máig sem értem, hogy van még dal
Mely nem rólad szól
Voltál rajongó kislány, voltál ismert szépség
Voltál barátság, szerelem, gond s gyönyörűség
Ha tőled elmentem, hozzád érkeztem
A végeredmény száz alakban egy:
Új hang, új név
Mind csak új remény, hogy most van végre jól
Hogy hozzám tartozol, hogy így van végre jól
Átkoztalak már és magasztaltalak
Mindenkori társam, kedvesem
Hány arc és név, hit vagy szenvedély
Minden erről szól, hozzám tartozol
Illetlen regény, szemérmes kaland
Szeretőm vagy szűz szerelmesem
Lesz még vagy volt, csak azt mutatja jól
Minden erről szól, hozzám tartozol
Tudok fontosabb dolgokról
Néha megtagadlak magamtól
De máig sem értem, hogy van még dal
Mely nem rólad szól
Név nélkül
Elköszönsz, valaki elhívott
Jól van, menj csak el, mi mást is mondhatok
Velem is eljöttél, amikor hívtalak
Valakitől elhívtalak
Megkaptalak s épp úgy elvesztelek
Valamit mondanom kell, mert kicsit féltelek
Könnyen kezded el, könnyen adod fel
Állj meg, igen, állj meg
Valahol állj, igen, állj meg
Valaki mellett
Valahol én is ilyen vagyok
Ha valami nagyon kell, mindent félre dobok
De meg kell értened, van, hogy nem éri meg
Állj meg, igen, állj meg
Valahol állj, igen, állj meg
Valaki mellett
Örökség
Miért sírsz, amikor nem rossz ez a hely
Hidd el van még, aki minket irigyel
Megvan minden, majdnem minden, ami jár
És ha nem is kértük, átvehetjük már
Kaptunk nevet, amely változtatható
És a mesét, amely inkább megható
Házat s eszmét, mely épül s összedől
És a hazát, amely éltet s meggyötör
Ennyit hagytak ránk, ennyit bíztak ránk
Áll a korlát és a végleges határ
És az adósság, mely felejtésre vár
És a béke, mely félelemben tart
És a fegyver, melybe rozsda alig mart
Ennyit hagytak ránk, ennyit bíztak ránk
S a győzelmeknél, melyek oly szépek, jelen sem voltunk
S az érdemekről, melyek oly szépek, nem sokszor szóltunk
Úgyis a miénk, amit vállalunk
Néhány elsiratott ember igazát
És a hatalmunktól elszáradó fát
S annyi mindent, mi nem változik még
És a kérdést, azt, hogy mitől lenne szép
Ennyit hagytak ránk, ennyit bíztak ránk
Te is szólalj meg
Ha már itt vagyunk, ne csak némán nézz
Ne csak figyeld azt, hogyan zajlik az egész
Ne sajnáld önmagad
Használd a szárnyadat
Ha látod azt, milyen mély a lent
Ha érted azt, hogy ez mit jelent
Ne hallgasd el, ami szól ott bent
És ne menj tovább
Mert számítok rád
Hogyha halkul már a régi kesergő
Ha már itt vagyunk, ahol fordul az idő
S a vékony jég alatt mélyre úsznak a nagy halak
S tudjuk a néma itt bölcs marad
S elkopnak sorra a jó szavak
Gyanúsnak hisszük az újakat
Te ne menj tovább
Mert számítok rád
Néha én is tévedek
Mégis próbálgatom
Néha én is vállalom
Hát szólalj meg
Te is próbáld meg
Te is szállj be a szólamoddal
Majd segítek neked
Én segítek neked
Csak ne menj tovább
Mert számítok rád
Világország
Mondd, hogy tegezhetem
Hogy sikerül megértenem
Amikor Világország karjába zár
Mi lesz a szívemmel
Mi lesz a rímekkel
Amikor Világország új versre vár
Talán ő hangol majd át
Talán én a zenekarát
Világország rám talált
Mond, mire megismer
Az arcom ki hiszi el
Amikor Világország máson nőtt fel
Mondd, hogy felérem
Mi jár a fejében
Amikor Világország új táncba hív
Mit ér a régi tudás
Mi lehet a megoldás
Ha majd Világország új rejtvényt ír
Akár ő hangol majd át
Akár én a zenekarát
Világország rám talált
Csak figyelem, hogy mire figyel
Csak várom, hogy mit felel
S hozzám Világország mért lesz közel
Száz évig élünk
Holnap új életet kezdünk, te is ígérd meg
Holnap nyitunk egy új lapot a jövőnknek
A gondra rácsapjuk az ajtót és láss csodát
Száz évig élünk, vagy még tovább
Legyen néhány jó barátunk és egy nagy kutyánk
Száz évig élünk, s vigyáznak ránk
Száz évig élünk
Lassan halkítsd le a lelked, s a rádiót
És az újságokkal gyújts be, úgy sem írtak jót
Tedd az asztalra a lábad, hagyd a politikát
Száz évig élünk, vagy még tovább
Bárhogy intenek a bölcsek, ne értsd meg
Mi már sosem vetünk véget a zenének
És ha nem keressük folyton, hogy mi az igazság
Száz évig élünk, vagy még tovább
Szerenád
Tudod, megtennék én bármit
Ha érted teszem
S te egy szerenádod kértél
Hát jól van, legyen
Talán szebb lenne egy ékszer
Egy szál virág
De nem kell más, csak szerenád
Persze jól jönne egy álarc
S egy szép nagy kalap
Jobb, ha nem ismer meg senki
S ez köztünk marad
S te a függöny mögül nézhetsz
Mintha nem is tudnád
Hogy hozzád szól a szerenád
Hát nyíljon már az ablak
Itt várok rád
Most már lebbenjen a függöny
S a gyertyaláng, hm…
És ha elég szépen játszom
A dél dallamát
Talán kapok majd egy csókot
S egy forró teát
Aztán visszabújok melléd
S te nevetsz tovább
Még mindig szól a szerenád
Vasárnap délután
Vasárnap délután a város meghal egy kicsit
És valahogy sápadtabbak a kirakatok
Vasárnap délután egy igazi fagylalt jólesik
És néha érzek egy régi illatot
Vasárnap délután a csendes, hosszú ebéd után
A mamám rám adta mindig a szép ruhát
Az ajtóban még megfésült és nem hallgatott rám
Ha kértem, hadd járjak így egész héten át
na – na – na – na – na – vasárnap délután,
na – na – na – na – na – vasárnap délután
Vasárnap délután a lányok arca kicsit szebb
S a nagyfiú ígérte tízre hazajön
A tánciskola parkettjén a cipők fényesek
És néhány párnak a figura összejön
Vasárnap délután volt mikor megismertelek
A bátyád apámmal nálunk sakkozott
Kamaszok voltunk és sok hülyeséget beszéltem neked
És kipróbáltuk, a szerelem jó dolog
Vasárnap délután talán a harag is csendesebb
S az elvált apa láthatja kisfiát
A vidéki rokonok látogatják az újszülötteket
És Farkasréten is elfogy a sok virág
Vasárnap délután volt mikor viszontláttalak
És újra megtörtént, ahogyan egy régi napon
Te sem lettél felnőttebb és én sem komolyabb
És előre tudtuk, szeretni jó dolog
Vasárnap délután az időm csendesen megy el
És néha úgy érzem, máris érkezel
Vasárnap délután az este mindig túl közel
Mikor tudom, hogy többé nem jössz el
Vasárnap délután a város meghal egy kicsit
És valahogy sápadtabbak a kirakatok
Vasárnap délután már régen semmi sem történik
Csak néha érzek egy régi illatot
Több mint félszáz év
Ha fáj, ha nem
Ez több mint félszáz év
Egy lépcső, egy emlék, talán az első
És elmúlt félszáz év
Tudom, ilyen már volt, vagy mégsem
Mert páratlan volt – nekem
És volt egy udvar
Egy bringa,
egy Csepel, egy mosoly, egy fotós
És több mint félszáz év
És volt a csapat
A stréber, a dagadt, a bunyós, a colos
És több mint félszáz év
Itt az alkalom rá, hát mérd fel
Azt, hogy mennyit is érsz, ha érsz
S aki néha elkísért, őt se hagyd el
És jött a leltár
Az asszony, a lakás, az ügyvéd, a tanács
Az elmúlt félszáz év – és még néhány
És jött az Úr, az angyal,
a doktor, a bánat, a barát
És több mint félszáz év
Mennyi szívbe került és pénzbe
Míg a lassú gyümölcs beért
Mennyi múltról mond mesét minden íze
Mennyi mély vallomás
Mennyi bölcs búcsúzás
Mennyi halk árulás
Több mint félszáz év
Mennyi hős zendülés
Mennyi csók, mennyi kés
Mennyi szép tévedés ennyi év
Mennyi tér, mennyi fal
Mennyi jó, mennyi jaj
Mennyi űr, mennyi rév
Több mint félszáz év
Mennyi új tartozás
Mennyi színváltozás
Meddig tart, mennyit ér több mint félszáz év
Egy lépcső, magas, mély
Meddig ér, ha elmúlt félszáz év
Az én időmben
Az én időmben sok kohász a jog tudósa volt
Az én időmben sok jogász csak vádakat koholt
Az én időmbe kinn a meccsen durva volt a boksz
Az én időmben divatos volt a bunda és a koksz
Az én időmben minden hanta nyomtatásban állt
Az én időmben minden banda nyugati hangra várt
S csak abból lett a nagy vezír, akit a nép szeret
Az én időmben néhány senki igazán valaki lett
Az én időmben messzi tájról jött a mintakép
A másolat, a jó utánzat sohasem volt elég
Az én időmben mások tudták mitől lesz jó nekem
Az én időm az valahogy nem volt sohasem jó helyen
Az én időmben gondban voltak mind a jó fejek
Már el se hitték, lesz idő az én időm helyett
Most állok itt, mint régi vándor újabb hegytetőn
És bármit nézek, annyit látok, ez is az én időm
