Törőcsik Mari, a magyar színjátszás egyik legnagyobb alakja, 1935. november 23-án született Pélyen, és 2021. április 16-án távozott el. Pályafutása a magyar kultúra kiemelkedő pillanatait jelenti, hiszen több mint hat évtizeden át volt a magyar színházi és filmes élet meghatározó személyisége. A Nemzet Színésze és a Nemzet Művésze címek birtokosa, háromszoros Kossuth-díjas, kétszeres Jászai Mari-díjas, valamint Balázs Béla-díjas színművésznő.
Törőcsik Mari már fiatalon beleszeretett a színjátszásba. A Színház- és Filmművészeti Főiskola elvégzése után, 1958 és 1979 között a Nemzeti Színház tagja volt. Karrierje töretlenül ívelt felfelé, és a színházi világ mellett a filmekben is kiemelkedő szerepeket játszott, amelyek örökre beírták nevét a magyar filmművészet történetébe. Az 1976-os cannes-i filmfesztiválon elnyerte a legjobb színésznőnek járó díjat a „Déryné, hol van?” című filmben nyújtott alakításáért, és ezzel nemcsak itthon, hanem nemzetközileg is elismerést vívott ki magának.
Törőcsik Mari színészi pályafutása során számos színházi szerepben tündökölt. A „Körhinta” című darabban való első szerepe után olyan klasszikus művekben is szerepelt, mint Shakespeare „Rómeó és Júlia”, Brecht „Kurázsi mama”, vagy Ibsen „Brand” című darabja. Munkásságával számos generáció szívét megnyerte, és különleges tehetsége, érzékeny játéka sokáig meghatározó volt a magyar színjátszásban.
Nemcsak a színház, hanem a filmek világában is kiemelkedett, hiszen olyan kultikus filmekben szerepelt, mint az „Édes Anna”, „A lőcsei fehér asszony”, és „Szerelmem, Elektra”. Kiváló színészi képességei mellett a közönség mindig őszinte, hiteles és mély játékmóddal emlékezett rá.
Törőcsik Mari színházi és filmes szerepei mellett rendkívüli emberi nagyságáról és elkötelezettségéről is ismert volt. A magyar színészkamara elnökeként, valamint a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanáraként is jelentős szerepet játszott a következő generációk nevelésében.
Ő volt az, aki soha nem adta fel, és aki örökre helyet talált a szívünkben. Emlékét nemcsak művészeti öröksége őrzi, hanem azok a szeretetteljes pillanatok is, amelyeket a közönséggel együtt megélt. Törőcsik Mari pályafutása és élete méltán érdemli meg, hogy emlékezetes és tiszteletteljes módon örökítsük meg.
