Törőcsik Mari 2010-ben dolgozott először színházban a darab rendezőjével, Zsótér Sándorral. A tiszatajonline interjúját közöljük.
A Maladypének köszönhetik a találkozást?
– Zsótér kért meg annak idején, hogy menjek a Maladype Színházba, ahol a Figaro házasságát rendezte. Mondtam neki, hogy csak jókedvűen tudok próbálni: minél nagyobb a dráma, annál jobb kedvvel kell próbálni, mert fel kell lobbannia az idegrendszeremnek. Most nagyon kímélt, azt mondta, ne jöjjek be, csak a legvégén a próbaidőszaknak, de bejöttem, mert nem tudok otthon szöveget tanulni, nekem a színpadon kell lennem ehhez is. Ha éppen nem jut eszembe a szöveg, kiszólok a súgónak, és megkérdezem tőle, hol tartok.
– Jót tesz önnek, ha fiatalokkal dolgozik…
– A tehetségek között kivirul az ember, legyen az fiatal vagy idős. Ha tehetségesek a színészek, inspirálnak, előre visznek. Trill Zsoltot régóta ismerem, megnyitottuk vele a Beregszászi Illyés Gyula Nemzeti Színházat, akkor a Szarvassá változott fiúban játszottunk együtt.
– Milyen vele dolgozni?
– Nagyon szeretem őt, mert jó színész.
