Trokán Péter a szinhaz.hu-nak mesélt a Szomszédok körüli retrolázról.
A hírnév átkáról bizonyára sok mindent tudtál mesélni nekik. Mit szólsz ehhez az állandó nosztalgiahullámhoz, ami a Szomszédokat övezi?
Mi se gondoltuk, hogy 17 évvel a vége után még mindig ilyen sikere lesz. A retrohangulatba valahogy mindig beletalál az ismétlés. Ez nagyon jópofa, de ez is csak egy szerep volt, remek társulattal, és az egész 13 évig tartott. Fogalmunk se volt róla, milyen egy sorozatban játszani, mert ez volt az első olyan gyártás, aminek nem akarták a szerkesztők előre látni a végét. Tartott amíg tartott, pedig még lett volna benne pár év, de ahogy az már lenni szokott, azt is kihúzták Horváth Ádám alól. Nagyszerű emlékekkel és egy olyan ajándékkal gazdagodtunk, amit nem lehet letagadni. Ráadásul a népszerűség, amit hozott a legnagyobb dolog a színművész életében. Soha ne hidd el egy színésznek, hogy nem szereti, ha megnézik az utcán.
Titeket akkor tényleg az egész ország ismert. Azt akarod mondani, hogy az a fokú népszerűség tényleg nem volt megterhelő?
Nem, én mindig tudtam kezelni.
