Új kenyér versek egy csokorban

Augusztus 20-a Szent István király ünnepe, államalapítás ünnepe és egyben az új kenyér ünnepe is, hiszen az aratás végét is ünnepeljük.

Az aratás után Szent István-napra sütötték az új búzából készült első kenyeret. Kihagyhatatlan része a kenyéráldás. A nemzeti színű szalaggal átkötött, frissen készített kenyeret ünnepélyesen megszentelik, felvágják, és szétosztják a darabjait.

Emlékezzünk meg erről a nagy napról az alábbi szerzeményekkel!

Szilágyi Domokos: Új kenyér

Mosolyog a nyári dél,
az asztalon friss, fehér
új kenyér-
-Honnan van az új kenyér?

Három traktor földet szántott,
a vetőgép búzát vetett,
felhő hullatta az esőt,
nap hullatta a meleget,
szökkent a szár szép magasra,
jött a kombájn, learatta,
learatta, kicsépelte,
a gőzmalom megőrölte,
teherkocsi hazahozta,
anya pedig megsütötte.

Mosolyog a nyári dél,
az asztalon friss, fehér
új kenyér.

Reményik Sándor: Mindennapi kenyér

Amit én álmodom
Nem fényűzés, nem fűszer, csemege,
Amit én álmodom:
Egy nép szájában betevő falat.
Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Lelki kenyér az éhező szíveknek,
Asztaláldás mindenki asztalán.
Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Nem cifraság a szűrön,
Nem sujtás a magyarkán,
Nem hívságos ünnepi lobogó,
Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Nem pompázom, de szükséges vagyok.
Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Ha tollat fogok: kenyeret szelek.
Kellek, tudom. Kellek nap-nap után,
Kellek, tudom. De nem vagyok hiú,
Lehet magára hiú a kenyér?
Csak boldog lehet, hogy megérte ezt.
Kellek: ezt megérteni egyszerű,
És – nincs tovább.
Az álmom néha kemény, keserű,
Kérges, barna, mint sokszor a kenyér,
De benne van az újrakezdés magja,
De benne van a harchoz új erő, –
De benne van az élet.

Gősi Vali: Áldott kenyerünk

Álmodom
az otthon kenyér illatával,
látom nagyanyám hófehér haját,
amit dagasztáskor kendőjébe zárt,
ha előkerült a nagy sütőlapát, és
langyos cipókkal telt meg a kosár.

Ráncaiban
rejtőző, bársony mosolyát
idézi a múltból derengő ős-erő,
boldogság, az a tiszta élet,
– szép, áldozatteli -, amely a fényűzést
hírből sem ismeri…

Akkor még áldott volt
a szelek játéka, ha a kemencében
a lángot szította. Minden kenyérsütés
újrakezdést érlelt, a búzából nyert új liszt
maga volt az élet.

Álmodom
néha nagyanyám kezével,
égi áldást rajzol mennyei kenyéren…

Horváth Piroska: Mindennapi kenyerünk…

A napsugártól aranyba dőltek
anyaföld ölén a búzaszemek,
majd ízzé-porrá, apróra törtek –
dagasztottak a szorgalmas kezek,

szép ropogósra pirultak, sültek
aranycipók a kemence ölén…
…péksütemények asztalon gyűlnek,
kifli tetején roppan a kömény,

testet táplálja a magyar kenyér,
zsemle és kifli, a kalács foszlós,
hazai ízek – ez mindent megér,
jöhet a linzer, ízes és omlós,

vet a magyar nép, aztán meg arat,
izzik a munka kérges kezétől,
párnás a tészta, pufókra dagad,
parázs a napfény tüzes szemétől,

megmunkálják a termékeny földet…
…magyar búzából sütnek kenyeret,
eszméket kaptak – okosat, bölcset,
Isten áldja a dolgos kezeket!

Horváth Piroska: Új kenyér köszöntő…

Örökségünk

Parányi sóhajt nyög, megzizzen a szalma,
hegyes tarló szusszan – aratásnak vége…
…becsület, kitartás, a munka szorgalma –
beragyogja tiszta Magyar égnek kékje.

Magyar föld gazdájáé szeretne lenni,
szorgos emberé, kinek kérges a keze –
jobban senki nem tudja a kaszát fenni…
…mint borotva vág, józan paraszti esze,

felőrölte a gond – megtörte erejét,
mint aranyszemeket a morajló malom,
roppant a gyémántcsont – tűrte a nehezét…
…ember legyen földjén, ne egy igás barom,

ragyogó, friss hajnalfény harmatot fakaszt,
reggel illatára dalolnak a rigók,
magyar asszony, kerek kenyereket dagaszt,
cipók sorakoznak – kövér, formás cipók,

aranyszínre sülnek, mint a nap korongja,
mosolygós, ropogós, jó magyar kenyerek,
a kemence izzik – hangosan morogja…
… nyíltszívű emberek, dolgos a kezetek…

…szomjukat oltsa a piros bor zamata,
hófehér kenyérbél testüket táplálja,
smaragdzöld legyen az új világ tavasza –
jó, kövér Magyar föld biztos meghálálja!

Csöpp, nap-szívta hajú, maszatos gyermekek,
ropogós vekniből nagyokat harapnak,
pufók, rózsás-arcú – acélos jellemek…
magyarnak születtek, magyarnak – szabadnak,

gazdájáé lenne a kövér, Magyar föld,
azé, ki megöntözte verejtékével,
táplálta kitartás a vetést – tengerzöld,
átfestette a tarlót bíborvérével,

talpuk alatt lüktet az otthonunk lelke,
ó, édes, szép hazánk – nőjön a gabona,
áldja meg munkájuk – magyarok Istene,
övék e drága föld – nemzetünk vagyona,

…piros vér buggyant ki megfeszült eréből –
hófehér sifonnal kötözte az asszony,
húzta az igáját – zöld lett a reménytől
a tiszta, Magyar föld – örökül maradjon!