Az Arany Glóbuszra és Oscar-díjra jelölt színészt 89 éves korában érte a halál.
Elhunyt Frank Finlay brit színész, aki elsősorban A három testőr-filmek Porthosaként, továbbá az 1965-ös Othello Iagójaként vált ismertté, akinek megformálásáért 1966-ban Golden Globe-ra és Oscarra is jelölték.
Finlay 14 éves korában otthagyta az iskolát, és alkalmi munkákból élt. Egy idő után érdeklődni kezdett a színjátszás iránt, és a helyi színtársulatoknál kisebb szereplehetőségekhez jutott. 1951-ben, Skóciában olyan nagy sikerrel lépett színpadra, hogy elnyerte a Sir James Knottról elnevezett ösztöndíjat, és bekerült a londoni Royal Academy of Dramatic Art (RADA) intézményébe. Tanulmányai végeztével a Guildford állandó társulatának tagja lett. Sikerrel lépett fel a Royal Court Theatre színpadán, ahol különösen Arnold Wesker színdarabjaiban nyújtott kiemelkedőt. Színészi sokoldalúságát modern és klasszikus darabokban egyaránt bizonyította, ezért Laurence Olivier is meghívta őt a National Theatre Company társulatába. Itt olyan darabokban léphetett fel, mint például a Kurázsi mama vagy a Júnó és a páva, de természetesen a Shakespeare-szerepek sem maradtak ki az életéből. A Sok hűhó semmiértben komikusi képességeit csillogtathatta meg, míg az Othellóban drámai szerepkörben volt látható. Ez utóbbi előadás címszerepét Olivier alakította, Finlay az intrikus Jágót formálta meg. Alakításának nagy volt a visszhangja, akárcsak az egész előadásnak. A társulat külföldi turnéra ment a produkcióval, a Szovjetunióba is eljutottak. A színpadi előadást 1965-ben filmszalagra rögzítették, melynek köszönhetően Finlay-t Jágó szerepéért Oscar-, Golden Globe- és BAFTA-díjra jelölték, továbbá a San Sebastián-i Filmfesztiválon elnyerte a legjobb férfi alakítás díját.
Még ugyanabban az évben az A Study in Terror című Sherlock Holmes-filmben Lestrade felügyelő szerepét játszotta. A figurát 1979-ben, a Gyilkosság rendeletre című filmben is megszemélyesítette: mindkét produkció Hasfelmetsző Jack gyilkosságait idézte fel. Finlay a brit filmművészet népszerű karakterszínésze lett, akit sűrűn foglalkoztattak a legkülönbözőbb műfajú mozi- és tévéfilmekben. Emlékezetes alakítást nyújtott a legendás kalandor és nőcsábász Giacomo Casanova szerepében egy 1971-es tévésorozatban. (A téma 1987-es, ugyancsak a televízió számára készített feldolgozásában szintén szerepelt, de már nem a címszerepet kapta.) 1973 különösen jó év volt a pályáján. Adolf Hitlert játszotta a náci diktátor végnapjait bemutató tévéfilmben, a The Death of Adolf Hitlerben. Szerepformálásáról a kritikusok felsőfokokban cikkeztek, de kedvezően fogadták a The Adventures of Don Quixote és a Candide című tévéjátékokban nyújtott alakításait is: előbbiben Sancho Panzát, utóbbiban magát a szerzőt, Voltaire-t alakította. Richard Lester meghívta őt látványos szuperprodukciója, a Dumas regénye nyomán készült A három testőr, avagy a királyné gyémántjai sztárjai közé. Nem is egy, hanem rögtön két szerepet kapott: ő volt a hiú Porthos, illetve Buckingham herceg ékszerésze, O’Reilly. Természetesen a folytatásból (A négy testőr, avagy a Milady bosszúja) sem maradt ki, hiszen a két filmet egy időben forgatták. Finlay-nek arra is maradt még ideje 1973-ban, hogy az akkoriban népszerű színes bőrű filmhős, Shaft egyik kalandját bemutató alkotásban (Shaft Afrikában) ugyancsak a kamerák elé álljon.
Az 1970-es évek második felében Finlay újabb tévés produkciókkal növelte népszerűségét: a Bouquet of Barbed Wire és az Another Bouquet nagy sikernek bizonyult Angliában. Az 1980-as évek terméséből említésre méltó az erotikus botrányfilmjeiről híres Tinto Brass A kulcs (1983) című munkája, melyben Finlay a Stefania Sandrelli megformálta szépasszony férjét alakította, aki idős korában is fogékony maradt a női bájak iránt. Szerepelt a hányatott sorsú orosz tudósról, Andrej Szaharovról szóló tévéfilmben. Fontos szerepet kapott Dickens Karácsonyi ének című művének 1984-es, és Remarque A diadalív árnyékában című klasszikusának 1985-ös tévés feldolgozásaiban is. Richard Lester jóvoltából az öreg, de változatlanul hiú Porthos figuráját szintén életre kelthette A testőrök visszatérnek (1989) című ironikus kalandfilmben. A színész valószínűleg nem találta túl viccesnek, amikor a tekintélyesnek tartott Halliwell’s Filmgoer’s Companion 9. kiadásában azt olvashatta, hogy 1986-ban ő már elhunyt.
Az 1990-es években Finlay továbbra is megosztotta energiáit a televízió, a film és a színpad között. Kitűnő epizódalakítást nyújtott Roman Polański világsikerű drámájában, A zongoristában (2002) mint a címszereplő apja. Szó volt arról, hogy a lengyel rendező következő filmjében, a Twist Olivérben (2005) is játszani fog, ám erre végül nem került sor.
