Utolsó útjára kísérték Kobzos Kiss Tamást pénteken a budapesti Farkasréti temetőben; a november 8-án, élete 66. évében elhunyt Kossuth- és Liszt-díjas zenésztől, előadóművésztől, zenepedagógustól családja mellett számos tisztelője, tanítványa, barátja vett végső búcsút.
Nem véletlen, hogy a magyar nép ősi dalai ma újra élnek, hódítanak a fiatalok között is, ehhez olyan tanítók, zenészek, énekmondók kellenek, mint amilyen Kobzos Kiss Tamás volt – hangsúlyozta gyászbeszédében az emberi erőforrások minisztere.
Balog Zoltán kiemelte: Kobzos Kiss Tamás annak a nagy nemzedéknek a kiemelkedő alakja, amely „megszerettette velünk azt, ami a miénk, ami a mi zenénk, a mi kultúránk”. Ha ő énekelt, testvérré lett magyar, török, székely, román, szláv – emlékeztetett a miniszter, hozzátéve: Kobzos Kiss Tamás „hűséges volt a magyar múlthoz és Megváltójához, ezért tudott jelen idejű ember lenni és jövőt formálni”.
Jankovics Marcell, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) alelnöke felidézte, hogy az MMA-ban nyolc évet töltött együtt Kobzos Kiss Tamással, barátságuk azonban jóval korábban kezdődött. „Negyven éven keresztül baráti társaságunk tagja volt, aki természetesnek tekintette, hogy összejöveteleinkre elhozza a hangszerét is” – emlékezett.
Nagyon szerény és csendes ember volt, kivéve, amikor föllépett mint közösségi ember, tanító, elsősorban mint életmondó – méltatta barátját Jankovics Marcell.
Szerényi Béla, az Óbudai Népzenei Iskola igazgatója Kobzos Kiss Tamásra emlékezve kiemelte: vannak olyan emberek, akik élete önmagában is jel; az ő emlékezetüket nemcsak családjuk őrzi, hanem a nemzet is. Kobzos Kiss Tamás élete is ilyen jelkép – mutatott rá, hozzátéve, a zenész életművének summázatát tanítók, közösségek fogják továbbvinni.
Csörsz Rumen István irodalomtörténész a tanítványok nevében finom humorral és tanítási tehetséggel rendelkező, halk szavú, elmélkedő, bölcs emberként emlékezett Kobzos Kiss Tamásra.
Útitársául fogadta a fiatalokat, ahogyan őt magát a bécsi Clemencic Consort, akikkel már azelőtt világhírű lett, hogy hazájában elismerték volna – idézte fel Csörsz Rumen István, aki szerint Kobzos Kiss Tamás „nem az újjászületett Tinódi volt (…), hanem egy jelenkori mester, akinek halk szavait valamennyien zsinórmértéknek vehetjük”.
Somogyi Győző festőművész mint a magyar nemzet és a magyar kereszténység egyik megtartó oszlopától és mint szeretett baráttól, tanítómestertől búcsúzott Kobzos Kiss Tamástól.
„Példakép és örömforrás volt számunkra (…), személye és művészete azt sugározta, hogy magyarnak lenni büszke gyönyörűség” – hangsúlyozta Somogyi Győző.
– MTI –
