in

Váci Mihály: Beszélgetések

Jöjjön Váci Mihály: Beszélgetések verse.

A barna éjszaka mezsgyéin,
a lámpák napraforgói alatt,
hogy szerettem Veled az égre nézni,
ha már nem leltünk szavakat!

Erkélyek sötét fedélzetein
hajózni éjek, emlékek felett,
hallgatni egymás mellett és susogni,
mint virágok fölött a levelek!

És eszpresszók gyóntató asztalánál
gyufát tördelve éjjelig,
mennyit tudtunk arról beszélni,
hogy csak beszélünk, évekig!

S míg mentünk haza, hányszor, át Budára,
– a partok közt hogy megfeszült a híd!
Ó, nagy dologról volt szó itt és arról
szerettünk volna mondani valamit!

The post Váci Mihály: Beszélgetések appeared first on Meglepetesvers.hu.

Szólj hozzá!

Dsida Jenő: Visszatért lovagok

Ady Endre – Egy jövő költő