Mindannyian éreztük már, hogy a régi énünk egyre távolodik, miközben valami új, ismerős alak lép mellénk. Mit mondana a jövőbeni önmagunk, ha már most itt lehetne velünk? Egy lélektani utazás az önismeret ösvényein.
Jöjjön Váci Mihály: Kettesben önmagammal verse.
Aki voltam, milyen messze van tőlem!
S aki leszek, az már milyen közel.
Már utolér, mellém lép, támogat,
és átölel.
Bíztatva suttogja: Ne félj!
Valahogy majd csak megleszünk.
Hiszen szívünk marad a régi,
s ketten talán csak megőrizzük
az eszünk.
The post Váci Mihály: Kettesben önmagammal appeared first on Meglepetesvers.hu.
Szólj hozzá!