Vámos Miklós a hivatalos oldalán tette közé újévi vallomását.
Újévi mese. (Avagy inkább vallomás.)
“Egyszer volt egy ember, aki azt a flegma modort vette magára, hogy ő nem törődik az ünnepekkel. Hangoztatta úton-útfélen, hogy hülyeség a karácsony, hiszen ő az év bármelyik napján ad ajándékot azoknak, akiket szeret. Hangoztatta, hogy marhaság a születésnap abban a formájában, ahogyan tartani szokták, szerinte akkor csak az ünnepelt anyjának járna ajándék. Hangoztatta, hogy értelmetlen a szilveszteri hejehuja, ez is csak ugyanolyan nap, mint a többi, s ha kötelező a vigadozás, az ereszd-el-a-hajam!-hangulat, akkor ő csakazértsem mulat. Legokosabb egy jó könyvvel átevezni a következő évbe. Vagy ágyban tölteni az egész éjszakát. Vagy rá sem hederíteni. Ugyanígy állt az élet magasztos pillanataihoz.” – közölte az irodalmár.
“Ha emelkedett hangulat támadt körülötte, azonnal elütötte humorral, rettegve az ilyen érzelmi magaslatok patetikusságától. És íme, hatvanas éveinek közepéig érve, hirtelen beléhasított a bizonyosság: mennyi szépség mellett hajózott el ostobán kialakított műelvei miatt. Amikor ideje van a magasztosságnak, legyen magasztosság. Amikor ideje van az ország — a világ — egyetemes ajándékozósdijának, ajándékozzunk. Amikor ideje van az ereszd-el-a-hajam!-hangulatnak, legyen az. Idegen város utcáin példát mutatnak ennek az országnak a lakói a turistákkal karöltve, hogy lehet az ember boldog — csak úgy, pusztán azért, mert átlépünk az új évbe. Lehet vigadozni anélkül, hogy egymás életébe gázolnánk. Ilyen 2016-ot kívánok mindenkinek, ezzel a pohár pezsgővel.” – folytatta.
“Mellesleg, itt senki nem lopja el a poharat, s földhöz sem vágja csak azért, mert ingyen van.) Szerbusztok. VM” – zárta sorát Vámos Miklós.
