in

Várnai Zseni – Alkonyi fény

Várnai Zseni – Alkonyi fény

Nem igaz, hogy nem fáj a hervadás,
hogy belenyugszik sorsába a lélek,
az állat is elbúvik, vackot ás,
úgy megy neki a végső szenvedésnek.

Reszket az ág, mikor a lombja hull,
sír a virág, hogyha fonnyad szirma,
csak én legyek bölcs, mikor alkonyul,
mikor rámmered ifjúságom sírja?!

Nem, nem vagyok bölcs, rázom rácsomat!
Lelkem, lankadó test ölébe zárva
kínlódja ki az élő lángokat,
mert nincs és nem lesz holtig nyugovása.

The post Várnai Zseni – Alkonyi fény appeared first on Meglepetesvers.hu.

Olvass verseket naponta – vár a Meglepetésvers

Szólj hozzá!
Hirdetés

Koncz Zsuzsa – Addig jár a korsó

Várnai Zseni: Vénasszonyok nyara