Wass Albert – Adjátok vissza a hegyeimet!: az erdélyi magyarság sebe és kiáltása

Wass Albert Adjátok vissza a hegyeimet! című regénye az egyik legfontosabb erdélyi magyar sorsregény, amely egy szegény pásztorfiú életén keresztül mutatja meg a 20. századi történelmi tragédiák lelki árát. A mű egyszerre személyes vallomás, történelmi látlelet és megrendítő hazaszeretet-kiáltás.

Miről szól a regény?

A történet főhőse egy névtelen Fiú, aki az erdélyi havasok között, erdőőr apja szegény, de tiszta világában nő fel, szinte eggyé válva a természettel. Anyja tragikus halála – kígyómarás áldozata lesz – arra kényszeríti, hogy gyermekként felnőjön, és már fiatalon juhászbojtárként dolgozzon a hegyekben.

A Fiú megismeri az első szerelmet Anikó személyében, miközben a hegyi élet keménységével, a szegénységgel és a magyarságát nap mint nap érő megaláztatással is szembesül. Az egyszerű emberek mindennapját át- meg átszövik a politikai döntések következményei, még akkor is, ha őket magát a politika egyáltalán nem érdekli.

Történelmi háttér: Trianon, háború, „román világ”

A regény középpontjában az áll, hogyan válnak az erdélyi magyarok a nagyhatalmi politikai játszmák eszközeivé a Trianon utáni évtizedekben. A Fiú életútja elvezet a magyar világ rövid visszatérésén (2. bécsi döntés) át a háború, az orosz megszállás és az új román kommunista hatalom koráig.

A bécsi döntés után az addig kiszolgáltatott magyarok „fellélegeznek”, ugyanakkor hirtelen a románok kerülnek félelembe és rettegésbe a megtorlástól. A regény érzékletesen ábrázolja, hogy a határvonalak bizonytalansága, a hatalmi politikák változása hogyan forgatja fel újra és újra ugyanannak a falunak életét.

A Fiú sorsa: szerelem, veszteség, bujdosás

A Fiú felnőve „Legénnyé” válik, erdőőr lesz, jól kereső vadászatokat szervez „uraknak”, házat épít a Belcsujban, és feleségül veszi Anikót. Létrejön a vágyott családi boldogság, fiuk születik, Andriska – ám ez az idill a történelem sodrában tragikusan rövidnek bizonyul.

A háború behívója mindent felborít: a Legényt a frontra viszik Ukrajnába, majd az orosz túlerő visszaszorítja őket egészen az erdélyi havasokig. Hazatérve szembesül azzal, hogy családja és otthona is áldozatul esett a történelemnek, ő maga pedig háborús bűnösként megbélyegzett bujdosó lesz a saját szülőföldjén.

A hegyek szimbóluma

A címben szereplő „hegyeim” egyszerre jelentik a konkrét erdélyi tájat, a szülőföldet és a belső, lelki otthont, amelyet a hatalom elvehet ugyan papíron, de a lélekből soha. A Fiú/Legény számára a hegyek az identitás, az emberré válás és az isteni rend jelképei: „ott születtem s ott lettem emberré” – hangzik a regény egyik emblematikus gondolata.

A hegyek elvesztése ezért nem csupán föld- vagy vagyonvesztés, hanem létélmény: mintha „kiesne az ember alól a világ” a maga templomaival, szokásaival, törvényeivel együtt. A „Adjátok vissza a hegyeimet!” kiáltás így nem bosszú- vagy gyűlöletbeszéd, hanem a méltóságától megfosztott ember utolsó, kétségbeesett, ugyanakkor méltóságteljes kérése.

Témák: kiszolgáltatottság, hűség, megbocsátás

A regény egyik központi témája az erdélyi magyarság kiszolgáltatottsága: az, ahogyan a falusi emberek élete a politikai döntéshozók számára puszta statisztikai adat, miközben nekik a hegy, az erdő, a ház a teljes világot jelenti. Ezt a kiszolgáltatottságot erősíti, hogy a fegyvertartás tilalma, a vagyonelkobzások, a munkaszolgálatok és a deportálások mindennapi félelemmé változtatják az életet.

Ugyanakkor a mű nem egyszerűen gyűlöletkeltésre épít, hanem a megbocsátás, a belső béke és a keresztény erkölcs lehetőségét is végig felmutatja, még a legnagyobb tragédiák közepette is. A Legény számára a hűség a családhoz, a barátokhoz és a szülőföldhöz fontosabb, mint bármelyik politikai oldal, és ebben rejlik a regény erkölcsi súlya.

Szerkezet, elbeszélésmód

A regény egyetlen életutat követ végig a gyerekkortól a háborún és a bujdosáson át a „barlanglakók” közösségéig, akik a hatalomtól elmenekülve próbálnak emberként megmaradni a hegyek mélyén. A tartalom vázlata is jól mutatja a fokozatos építkezést: előbeszéd, gyerekkor, magyar világ, házasság, katonaság, hazatérés, bujdosás, „népi demokrácia”, barlanglakók, „szabad világ”.

Az elbeszélés a személyes visszaemlékezés, a riportregény és a lírai természetleírás elemeit ötvözi, így az olvasó egyszerre kap érzelmileg erős, lírai képeket és nagyon is konkrét történelmi tapasztalatokat. A természet gyakran megszemélyesített, már-már mitikus szereplőként jelenik meg, ami az erdélyi irodalmi hagyomány egyik sajátossága.

Wass Albert helye az irodalomban

Wass Albertet az erdélyi irodalom ígéretes tehetségeként tartották számon, akinek különleges ereje a természetleírásban, a táj megszólaltatásában és a szülőföld iránti szenvedélyes ragaszkodásban rejlett. Életműve ugyan a hivatalos, kommunista korszak irodalomtörténetében háttérbe szorult, de olvasói körökben máig az egyik legvitatottabb, ugyanakkor legolvasottabb szerző.

Az Adjátok vissza a hegyeimet! irodalmi jelentőségét az adja, hogy egyszerre személyes és közösségi emlékezetmű: az erdélyi magyarság 20. századi szenvedéstörténetét sűríti egyetlen ember életébe. A műből 2007-ben Koltay Gábor azonos címmel filmet is rendezett, ami tovább erősítette a regény kultikus státuszát.