Jöjjön Weöres Sándor: Ars Poetica verse.
Öröklétet dalodnak emlékezet nem adhat.
Ne folyton-változótól reméld a dicsőséget:
bár csillog, néki sincsen, hát honnan adna néked?
Dalod az öröklétből tán egy üszköt lobogtat
s aki feléje fordul, egy percig benne éghet.
Az okosak ajánlják: legyen egyéniséged.
Jó; de ha többre vágyol, legyél egyén-fölötti:
vesd le nagy-költőséged, ormótlan sárcipődet,
szolgálj a géniusznak, add néki emberséged,
mely pont és végtelenség: akkora, mint a többi.
Fogd el a lélek árján fénylő forró igéket:
táplálnak, melengetnek valahány világévet
s a te múló dalodba csak vendégségbe járnak,
a sorsuk örökélet, mint sorsod örökélet,
társukként megölelnek és megint messze szállnak.
Köszönjük, hogy elolvastad Weöres Sándor költeményét.
Mi a véleményed az Ars Poetica írásról?
Írd meg kommentbe!
The post Weöres Sándor: Ars Poetica appeared first on Meglepetesvers.hu.
Olvass verseket naponta – vár a Meglepetésvers
