Jöjjön Weöres Sándor: Bolero verse.
Mind elmegyünk, a ringatózó fák alól mind elmegyünk,
a párás ég alatt mind indulunk a pusztaságon át
a száraz ég alá, ahányan így együtt vagyunk,
olyik még visszanéz, a holdsugár a lábnyomunkba lép,
végül mind elmegyünk, a napsütés is elmarad
és lépdelünk a csillagok mögött a menny abroncsain,
tornyok fölé, olyik még visszanéz és látni vágy,
hullott almát a kertben, vagy egy bölcsőt talán
ajtó mellet, piros ernyő alatt, de késő már, gyerünk,
ahogyan a harangok konganak, mind ballagunk
mindig másként a csillagok mögött, a puszta körfalán,
ahányan végre így együtt vagyunk, mind elmegyünk.
Köszönjük, hogy elolvastad Weöres Sándor: Bolero költeményét.
Mi a véleményed Weöres Sándor: Bolero írásáról?
Írd meg kommentbe!
The post Weöres Sándor: Bolero appeared first on Meglepetesvers.hu.
Szólj hozzá!
