Ma délután helyezik örök nyugalomra Psota Irént. A Nemzet Színésze kétszer kapott Kossuth-díjat, volt tragika, komika, énekelt, és – ahogyan ő fogalmazott – még táncolni sem restellt.
Ki ne emlékezne az „Énmellettem elaludni nem lehet” című slágerre Psota Irén tolmácsolásában. Jellegzetes hangja, kacagása, gesztusai sokak emlékezetében élnek, és megőrizte ezeket a film is.
Gyermekkorától színésznek készült, és vidéki lányként került a főiskolára, majd egyenesen a Madách Színházba szerződött. Rövid ideig dolgozott a Népszínháznál és Nemzetiben, de később ismét visszatért a Madách Színházhoz.
Azon kevesek közé tartozik, akik kétszer kaptak Kossuth-díjat: másodszor 2007-ben, ekkor mesélt az InfoRádiónak.
„Abszolút nem mindegy, hogy komikaként vagy tragikaként kell szerepelnem. Egyik a másik nélkül számomra életemben nem létezik. (…) Még énekeltem is, és táncolni sem restelltem. Nagyon gazdag, összetett életem volt.”
Utolsó színházi munkája Psota, Psota, Psota! című önálló estje volt a Madách Színházban.
A 80. születésnapja után, 2009. április 11-én játszott utoljára, ezt követően nem csak a színpadtól vonult vissza, egyre zárkózottabban élt, 87 éves korában hosszú betegség után hunyt el.
A Nemzet Színészét kísérik utolsó útjára a Farkasréti temető Makovecz ravatalozójából római katolikus szertartás szerint, a tisztelők 14.30 és 15.00 óra között róhatták le kegyeletüket egy szál virággal.
Szöveg: inforadio
