in

Zalán Tibor: Ablakok

Zalán Tibor Ablakok

A vonatablakon túl
lassan leesik az alkony
Valahol felsírsz -nevetsz
A lélegzésed is hallom
ahogy kikönyökölsz lé-
ted ablakán Olyan könnyed
mozdulatod amilyen
nehéz kicsorduló könnyed
vagy a semmi ablakán
át nézed arcom merengve
mint aki halottra lát
nézi de már nem hisz benne
a múltban eső esik
s életet lehelsz vacogva
abba ami úgy volt a
tiéd hogy lehetett volna

The post Zalán Tibor: Ablakok appeared first on Meglepetesvers.hu.

Szólj hozzá!

Hollós Ilona és Kazal László: Kétszer kettő, néha öt

Szőcs Petra: A többi Gréta legyen boldogabb