A Táncdalfesztiválok kultikus alakja volt a 2015-ben elhunyt Harangozó Teri, a Bors ennek kapcsán elevenítette fel a korszakot a pályatársakkal. Zalatnay Sarolta is mesélt.
„Ott indult el a karrierem. Hatvanhatban második lettem a Nem leszek a játékszered című dallal, hatvanhétben első a Nem várok holnapiggal. Utána kaptam kétéves angliai szerződést, majd hetvenegyben is nyertem a Fák, virágok, fények című dallal. Abban az időben mindenki jóban volt mindenkivel, nem volt irigység. Azt csak visszasírni lehet! Akkor a mi zenénk forradalom volt, ezzel indult a rendszerváltás. Igyekeztünk kijátszani a szabályokat, például az omegás fiúknak le kellett volna vágatniuk a hajukat.” – elevenítette fel Cini.
„Fellépés előtt addig húzták az időt, míg végül színpadra kellett menni, nem maradt rá idő. Szerettem volna ezüst csizmában énekelni, de azt nem lehetett kapni. Vettem egy fekete gumicsizmát és lefújtam kályhaezüsttel. Az ominózus hatalmas fülbevalómat úgy csináltam, hogy a villanyszerelőtől kértem alumínium drótot. Ettől volt ütős, ilyet még nem láttak. Utazhattunk Nyugatra, ez is forradalom volt. Igaz, mindig megfélemlítettek, hogy ha nem jövünk haza, akkor soha többé nem tehetjük be a lábunkat az országba. Persze, mindig hazajöttünk. Ma már nem tudom, hogy jól tettem-e.
