Végső nyugalomra helyezték 2006. augusztus 25-én Zenthe Ferencet, a nemzet színészét, akit családtagjai, pályatársai és tisztelői kísértek utolsó útjára Budapesten, a Farkasréti temetőben.
Alább az MTI beszámolóját közöljük.
A hamvasztás utáni búcsúztatás kezdetén művészek és barátok álltak díszőrséget a 86 éves korában, 2009. július 30-án elhunyt Kossuth- és Jászai-díjas színész urnája mellett.
„Zenthe Ferencnek megvolt az a különös képessége, hogy az is személyes jó ismerősének tartotta őt, aki soha nem is találkozott vele” – mondta a ravatalnál Hiller István oktatási és kulturális miniszter, hozzáfűzve, hogy „az igazi titok” a művész személyiségében rejlett; valami lefegyverző harmónia áradt belőle, a nagybetűs Természetesség.
„Megszoktuk, gyermekkorunk óta magától értetődőnek vettük, beleszőttük őt a mindennapjainkba, és nem hittük el, hogy valaha elveszíthetjük” – fogalmazott Hiller István. A miniszter hozzátette:
Zenthe Ferenc olyan színésznemzedékhez tartozott, amely a XX. századi magyar film- és színjátszás hőskorából nőtt ki, és amely éppen ezért egyszeri és megismételhetetlen.
Vele túljártunk a törökök eszén
Budapest főpolgármester-helyettese, Schiffer János búcsúbeszédében arra emlékeztetett, hogy a művész a magyar történelemből annyira hiányzó győzelem örömét lopta be lelkünkbe.
„Vele túljártunk a törökök eszén, legyőztük a labancokat, győzött a forradalom és a szabadságharc” – fogalmazott búcsúbeszédében a politikus, aki a művész egy méltatóját felidézve azt hangsúlyozta, hogy Zenthe Ferenc „képtelen volt nem igazat mondani. Nem akart becsapni bennünket semmilyen álruhában. Minden szerepében őszinte volt, mint az életben”.
Az elhunyt művészről emlékezve a pótolhatatlanságról szólt Horváth Ádám rendező, Zenthe Ferenc egykori kollégája és évtizedes barátja. „Egy titokzatos drágakő volt az emberségébe és a művészetébe is beleépítve” – méltatta a nemzet színészét Horváth Ádám.
A rendező hozzáfűzte: azzal, hogy a színész „elaludt, elvitte tőlünk a varázslatot, (…) az egész ország átérzi, hogy mi is az igazi veszteség”.
A Madách Színház és az egész színházi társadalom nevében mondott búcsúbeszédet Huszti Péter, aki 40 évig játszott a Kossuth-díjas, kiváló művésszel egy színházban.
„Nagyszerű játszótárstól, csodálatos embertől búcsúzunk, aki egy gyönyörű, boldog, kristálytiszta életművet hagyott ránk figyelmeztetőül; és akivel megtörtént a hihetetlen csoda: elérte a távoli célt” – fogalmazott a pályatárs, aki a „rendíthetetlen és rettenthetetlen és a makulátlan emberre is emlékezett”.
Zenthe Ferenc utolsó útjának végén Szabó Gyula, a nemzet színésze szavalta el Pál apostol szeretethimnuszát.
A 86 éves korában, július 30-án elhunyt művész búcsúztatásán számos barát és pályatárs mellett több száz tisztelő is lerótta kegyeletét a Farkasréti temetőben.
Zenthe Ferenc 1920. április 24-én született Salgótarjánban. Négy szemesztert végzett a budapesti közgazdaság-tudományi egyetemen, de azt otthagyta a Színművészeti Akadémiáért. 1942-ben másodéves volt,
amikor behívták katonának; a világháború után nem folytatta a színiakadémiát, hanem Pécsre szerződött.
1946-tól Kaposváron, Győrben, Pesterzsébeten játszott, majd 1949-ben a debreceni Csokonai Színház tagja lett, s közben vendégként lépett fel a fővárosban Lúdas Matyi szerepében. 1952-től a Madách Színház tagja, sok nagy sikerű szerep alakítója. Atmoszférateremtő képessége, humora jellemszerepekben is kiválóan érvényesült.
Zenthe Ferencet 1954-ben és 1968-ban Jászai Mari-díjjal tüntették ki, 1975-ben megkapta az érdemes művész címet. A filmkritikusok díjával jutalmazták 1984-ben, kiváló művész lett 1989-ben.
A Kossuth-díjjal 1997-ben tüntették ki, szülővárosa, Salgótarján pedig 2003-ban választotta díszpolgárrá.
A nemzet színészévé 2005-ben választották meg.
– MTI –
