Megkérdeztük Zoránt címmel Majercsik Hilda a Heti Hírlap 1980. októberi számába írt egy nagyszerű Zorán anyagot.
A Szakszervezetek Háza nagytermében október 23-án a Slov-koncert által rendezett V. Bratislavai Randevú keretében a hazai és külföldi könnyűzene képviselői mutatkoztak be az újvári közönségnek. Az est fénypontja minden kétséget kizáróan Sztevanovity Zorán fellépése volt Magyarországról. Az előadást megelőzően felkerestem és megkértem egy beszélgetésre.
– Sok országban megfordult már, de úgy tudom, Szlovákiában most lép fel először. Milyen érzéssel fogadta a meghívást?
– Nagyon örültem neki, hiszen rengeteg levelet kapok erről a vidékről. Őszintén szólva jobban szerettem volna egy önálló koncerten bemutatkozni a csehszlovák közönségnek, de hát erre egyelőre nem nyílt alkalom.
– Mi a véleménye a csehszlovák könnyűzenéről?
– Természetesen figyelemmel kísérem fejlődését. Különösen kedvelem Gustáv Bromot és zenekarát – habár egészen más műfajt képviselnek, mint én –, ezért örülök, hogy ez alkalommal az ő kíséretükben énekelhetek.
– Hol aratta eddigi pályafutásának legnagyobb közönségsikerét?
– Azt hiszem, talán az utolsó impresszió él legerősebben az emberben. A legszebb pillanatokat, amelyeket a színpadon éltem át, önálló kettős koncertem jelenti, amely májusban volt az Erkel Színházban.
– Több külföldi és magyar táncdalénekes vállalt már filmszerepet. Ön még sohasem gondolt filmre?
– Éppen nemrégiben ajánlottak szerepet egy filmben, ahol önmagamat kellene alakítanom. Megtisztelő, hogyha a celluloid szalagon valaki saját magát adhatja, de azt hiszem, mégsem fogom elvállalni. Elfogadnék talán egy zenétől teljesen független, kimondottan rám épülő szerepet. Becsülöm a helyesen felhasznált tehetséget és nem szeretem a túlzásokat, azt a jelenséget, ha valaki többnek akar látszani, mint ami valójában.
– Bizonyára kevés a szabad ideje. Mégis mivel tölti?
– Az ember maga dönti el, mit tekint szabad időnek. Az, amit a közönség a színpadon lát belőlünk, csupán a csúcsa annak a jéghegynek, amelynek java része a víz alatt van, mégis elveszi jóformán minden időnket. Gondolom, ez alatt a zeneszerzést, szövegírást, a dalok betanulását, no meg a munkánkhoz tartozó sok-sok zenehallgatást. Fontos, hogy az ember állandó kapcsolatban éljen a zenével. A szabad idő ilyen módon való kihasználása a munkánkhoz tartozik. Tulajdonképpen Magyarországon vagyok koncertkörúton, jelenlegi szlovákiai tartózkodásom csupán annak egyhetes megszakítása. Ebben az évben még Jugoszláviába készülök.
– Engedjen meg egy sablonos kérdést. Ha most itt teremne a jó tündér és teljesítené három kívánságát, mi lenne az?
– Először is szeretném, ha a családom, a hozzám közel álló emberek egészségesek és boldogok lennének. Nekem a boldogsághoz az kell, hogy azt csinálhassam, amit szeretek, tehát soha semmi kényszerűségből. Ez lenne a második kívánságom. A harmadik pedig az, hogy béke legyen.
