Vajon Zorán figyeli a közönséget fellépés közben? Az előadó erről beszélt a női lapnak adott interjúban.
– Figyeled közben a közönséget?
– Persze, és az első sorokban ülőkkel sokszor még a tekintetünk is találkozik. Nagyon fontos, hogy mi jut el hozzájuk, miként hatnak a dalok, mennyire vagyunk egy hullámhosszon, hiszen jórészt egyes szám első személyben írt dalokat énekelek. Olyanokat, amelyeket egy az egyben számomra írtak zenésztársaim, barátaim, leginkább Presser Gábor és testvérem, Dusán. Ezekben az én életem történéseit, fájdalmait, örömeit írták bele, úgy, hogy akárhányadszorra is adom elő, mindig újraélem őket. Csak mindig valami mást fedezek fel bennük, valami más, megtörtént eseményt, érzést idéznek fel bennem.
Amikor a Volt egy tánc szövegében azt írja Dusán, hogy „a mama az ablakban állva újra évekig apámra várt”, a gyerekkoromra emlékszem vissza. Az ötvenes években volt a Jugoszlávia elleni hisztéria, és mivel mi Jugoszláviából jöttünk, apánkat is letartóztatták, és konstruált perben, titkos tárgyaláson börtönre ítélték. – mesélte Zorán a Nők Lapja interjúban.
Két évig nem is tudtunk róla semmit, azt se, hogy egyáltalán él-e, de a mama eltökélten várta, és biztos volt benne, hogy egy napon hazatér, ami Sztálin halála után be is következett….
Amikor arról énekelek, hogy mindent eladtunk, ami csak mozdítható volt otthon, az is valóság volt.
Sőt, hogy lendítsek a családi kasszán, tizenegy-tizenkét éves koromban – lévén ügyesen rajzoltam – keménypapírból könyvjelzőket készítettem mindenféle mintákkal, szépen lelakkoztam ezeket, és árultam az osztálytársaimnak néhány forintért…
– Ebből a sajátos helyzetből mennyit érzékeltél gyermekként?
– A mama igyekezett óvni bennünket Dusánnal, és nem terhelni bennünket a kétségeivel, gondjaival. Mégis akkor tanultam meg, mi a felelősség – az apa nélküli évek érettebbé tettek. De volt egy másik, nagyon fontos impulzus, az, hogy milyen sokat számít az emberek szolidaritása, segítőkészsége. Megbélyegzett, gyanús emberek voltunk, mégis sokan segítettek. Volt, aki nyíltan vállalva segített nekünk ebben-abban, és akadt, aki csak letett egy tál süteményt a küszöbünkre, becsöngetett, és elillant, mert félt, hogy baja lehet belőle. A Volt egy tánc e meghatározó korszakunk mintegy összefoglalója, Dusán talán egyik legszebb szövege, amit Leonard Cohen zenéjére írt. Rengeteg ilyen személyes hangvételű dal szerepel a repertoáromban, mint például a Ballada a mamákról, a Harminc, a Boldog idő, az Üres bölcsőt ringat a Hold fénye, az Apám hitte. Amúgy ez utóbbi dal, az Apám hitte sokáig volt a koncertjeim záródala, mert felülmúlhatatlannak éreztem. Aztán jött a Kóló kiugró sikere és vele a dilemma, hogy akkor melyik is legyen a záró szám…
