Zorán – Zorán – Zorán című írás Fábiántól 1978. február 5.-én vasárnap jelent meg a Népújságban.
Sztevanovity Zorán. A Zorán. Ő is azok közé számít, akik ringatták a magyar beat bölcsőjét. Ki Mit Tud?-győztesként kezdte, a legendás Metró együttessel. Mint énekes-gitáros, vagy tizenöt évig kormányozta a csoportot.
Most egyedül folytatja. Harmincnyolc kislemez és három nagy album fűződik nevéhez. Az utolsó már önálló munka, de sok-sok zenészbarátja segítette a sikerhez. Néhány nótát ezek közül és éppúgy dúdolnak már az utcán, mint annak idején a Mi fáj…-t.
A békéscsabai Körös Szálló halljában a Sajtóbál ‘78 szünetében beszélgettünk.
– A bálteremben még most is visszakövetelnek. Vedd dicséretnek, hogy most sokan kissé neheztelnek rád, amiért csak három számot énekeltél.
– Elfogadom, de próba nélkül egyszerűen soha nem vállalhatok több számot. A zenekarral jóformán még beszélni sem tudtam előtte.
– Szinte mindent elértél, ami ebben a szakmában itthon elérhető. Hogyan emlékszel vissza a kezdetre?
– Nagy dilemmában voltam, amikor másodéves egyetemistaként dönteni kellett. Villamosmérnök leszek-e, vagy zenész? Bizton mondom utólag, jó lóra tettem. Ne érts félre, nem elért sikereim miatt. A zene okán! Tudom, nem illik a két szó egymás mellé, de borzasztó elégedettség, hogy az ember nyomot hagyhat maga után… Az élet siet, újak jönnek, mást csinálnak. De az a fontos, talán én is az úttörők közé tartoztam.
– A száznál is több dal közül hirtelenjében a Fehér sziklák, a Kócos kis ördögök, a Júlia jut eszembe. Ezeket a legemlékezetesebbek közé sorolnád?
– Igen, de még mondok egy címet: Mária volt.
– Elnéztem a tévé-show-dat. Mint egy nagy család… Máskor is mindenki így mosolyog egymásra? Elvégre konkurencia és üzlet is van a világon.
– Hm. Akiket ott láttál, azok a színpad mögött is jóbarátai egymásnak, amint azt meg is énekeltem. Egyébként a kérdés nem alaptalan. Ha barkohbáznánk, azt mondanám, is-is.
– Újabb önálló albumod készül.
– Júniusban vesszük fel. A stílus marad, mert ebben további kihasználatlan lehetőségek kínálkoznak. Pontos körvonalai még nincsenek, de ezen is elsősorban az LGT, valamint Dusán és Rózsi lesz segítségemre. Lehet, hogy Szörényi Levente is ír dalt.
– Van, aki azt mondja, kicsit állóvíz a magyar beat.
– Ha arra gondolsz, hogy mindig nagyon nehéz betörni a vezető zenekarok, énekesek közé, a kör tehát elég zárt – ez tulajdonképpen igaz. Az is, hogy nagyon nagy dolgok nem történnek, de a körön belüli átcsoportosulások – lásd V’ Moto-Rock – hasznosak, ezekből legtöbbször jó dolgok sülnek ki
