G. Szabó László Kilométerkövek címmel írt cikket az Ifjúsági Magazin egyik 1980-as számába.
Mi lehet a népszerűség fokmérője? Az eladott hanglemezek példányszáma? Az előadóművészről készült tévéfelvételek fogadtatása? A kritikák? Címlapfotók? Színes képriportok? Is, is. De egy valami biztosan: azok a fényképek, amelyeket Budapest és Bratislava között a kézbesítők közül valaki „megtartott” magának, így aztán a postafiókba nem kerülhetett más, csak egy üres kartonboríték. Bevallom, dühös vagyok. Ám az örömöm se kicsi. Boldogít, hogy Zorán ennyire népszerű.
Magabiztos, határozott egyéniség. Szavaiból, magatartásából közvetlenség, egyszerűség árad.
– Arra a változásra, melyet az első nagylemezem hozott, igazán nem számítottam. Csend volt körülöttem, s nem gondoltam arra, hogy egyik napról a másikra ismét rólam beszélnek majd az emberek. A zenélés mellett aztán arra is jutott időm, hogy fontolóra vegyem a jövőmet, mert akkor már sejtettem, hogy az érzelmi és zenei mondanivaló észrevétlenül felgyülemlett bennem.
– Három év – három nagylemez. Most már pontosan tudom, miben hisz, és miben nem, tudom, hogy szereti azt, ami egyszerűen szép, érzi a kimondott szavak súlyát, most már nincsenek eltitkolt gondolataink, nincsenek elhallgatott hibáink – ismerjük egymást.
– Nem egyformák a lemezek. Nincs ismétlés, csupán a lényegi vonások azonosak. Mert végül is minden dal rólam szól: gondolataimról, benyomásaimról, érzelmeimről. Arról, amiről szólni akarok. A harmadik nagylemez pályafutásom harmadik kilométerköve. Azért is tartom fontosnak, mert a következőnek újabb határkőnek kell lennie. Persze az is az én alkatomra lesz szabva.
– Legutóbbi lemezén a társadalom, a közélet gondolatisága kapott főszerepet. Erre utal a borító is. Igaz, áttételesen.
– A dalok kimondatlanul is Budapestről szólnak, hiszen azok a jegyek, amelyek egy családot vagy egy munkaközösséget határoznak meg, a társadalmat – ennek keretében pedig a várost – is „körberajzolják”.
– Második nagylemezének egyik legsikeresebb dala a Romantika. A következőn nincsen hasonló. Pedig slágerlistavezető lehetett volna az is.
– Nem véletlenül kerültük a komponálás idején a romantikus dalokat. A harmadik lemezhez olyan céllal fogtunk hozzá, hogy zeneileg is, tartalmilag is a lehető legegységesebb legyen. S a dolgok összhangja olyan képet adott, amelyből egy ábrándos dal azt hiszem, eléggé kilógott volna.
– Ha már itt tartunk, romantikus alkatnak tartja magát?
– Lehet, a környezetemben megmosolyognak érte, én mégis nyíltan vallom a romantikát. Ellentétben azzal a gyorsan elterjedt nézettel, hogy ezt titkolni kell. És most, amikor a technika uralja az életünket, ebben az iszonyú rohanásban szükségét is érzem. Így sem tartom viszont kevésbé reálisnak magam, mert szerintem a romantika nem más, mint az érzelmek állandó jelenléte. Az, hogy az embernek vágyai, elképzelései legyenek.
– A közelmúltban ismét osztatlan sikert aratott; nemtől, kortól, foglalkozástól függetlenül mindenki felső fokon beszélt Erkel színházbeli műsoráról, amelyet a tévé is közvetett. Azt hallottam, október második felében Szlovákiában vendégszerepel.
– Régi tervem válik valóra, amikor Gustav Brom zenekarával lépek színpadra. Gyerekkorom óta kedvelem őket, hízelgő hát, hogy egy műsorban szerepelünk.
