Legendás tévés sorozatunkban jöjjön Knézy Jenő.
Született: 1944. augusztus 19., Nagyvárad, Románia
Meghalt: 2003. június 17., Budapest
Kiskunhalason élt, Budapesten érettségizett. 1961-62-ig a magyar ifjúsági kosárlabda-válogatott tagja volt. 1962-64-ig a Központi Élelmiszeripari Kutatóintézetben dolgozott. 1964-69 között a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Mezőgazdasági Gépészmérnöki Karát végezte el.
1969-től 1970-ig a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár üzemmérnöke volt. 1971-től a Magyar Televízió sportosztályának munkatársa és riportere lett. 1972-től a Magyar Újságírók Országos Szövetségének (MÚOSZ) tagja.
Főként a labdajátékokkal forrt össze a neve, de közvetített többek közt jégkorongot, úszást, egy időben Forma-1-et is.
Szállóigévé vált köszöntése volt a Jó estét, jó szurkolást!, amit ő maga talált ki, később le is védette.
1974-től 2002-ig valamennyi labdarúgó-világbajnokságon kint volt, háromszor a döntőt is közvetítette (1990, 1998, 2002). 1976-tól az Európa-bajnokságokról is rendszeresen közvetített.
A BEK/Bajnokok Ligája döntőjét is rendszerint ő kommentálta 2002-ig. Az 1972-es müncheni nyári játékoktól kezdve egészen a 2002-es téli játékokig az olimpiákról is tudósított, három magyar aranyérem megszerzését kommentálta (1992 – női kajak négyes, 2000 – Kovács Ágnes 200 m mell, férfi vízilabda-válogatott).
Két ízben volt rövid ideig a Telesport főszerkesztője (1997 első fele, 1998 végétől 1999 nyaráig), a kettő között, valamint 1999-től főmunkatársa. Sokoldalúságát bizonyítva láthatták a nézők kabaréműsorokban és választási műsorokban is.
Az MNK Sport Érdemérem és a Kiváló Munkáért kitüntetés tulajdonosa volt.
2003-ban a Magyar Televízió életműdíjjal tüntette ki, három évtizedes kimagasló szakmai munkáját ismerve el.
A kormányfő javaslatára a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje kitüntetést adományozta Knézy Jenőnek a köztársasági elnök. A kitüntetést a riporter betegágyánál Gyurcsány Ferenc sportminiszter adta át.
Az 58 esztendős riporternél gyomorrákot diagnosztizáltak orvosai 2003 áprilisában. Betegségéről először a Nemzeti Sportban megjelent interjúban beszélt nyilvánosan. Két hónappal a betegség megállapítása után, 2003. június 17-én hunyt el.
