Legendás tévés sorozatunkban jöjjön Takács Marika.
Takács Mária 1957-ben érettségizett Ferencváros egyik legrégebbi középiskolájában, a Fáy András Gimnáziumban. Az iskola 1983-as jubileumi ünnepségének egyik szereplője volt.
Az ELTE Bölcsészkarán szerezte középiskolai tanári diplomáját. Jelentkezett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára is, közben pedig énekelni tanult. A Rádió és Televízió évkönyv szerint a televízió saját bemondónője 1957. július 25-én mondta el az első, néhány mondatos konferáló szöveget. A szigetszentmiklósi, akkor érettségizett Takács Máriát egy tehetségkutató énekversenyről hívták be meghallgatásra a Magyar Televízióhoz, ahol – szinte a nyilvános magyar televíziós adások sugárzásának kezdetétől – egészen haláláig dolgozott. Alkalmi műsorközlőként figyeltek fel rá. Több szórakoztató műsorban, filmben, illetve a Magyar Rádió adásaiban és színpadi műsorokban is közreműködött, szerepelt. Fiatalabb bemondótársait mindig segítette.
1988-ban Molnár Miklós Balázs Béla-díjas tévéoperatőr és fotóművész vele készítette el az első és sokáig egyetlen színes, tükrös kamerával három dimenzióban forgatott interjút, melyet azonban a készítő is csupán 2008-ban láthatott.
1995-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje kitüntetéssel jutalmazták. 58 évesen, mellrákban hunyt el.
“Szerintem Takács Mari egy bárányfelhő szélén ülve úgy mosolyog, ahogy megszokta és megszerette őt a tévénéző ország. Ő volt mindenki Marikája. Sugárzó szépségű, de érdekes módon őt nézve nem az erotikus kihívás, hanem a kedvesség, a szeretet jutott az emberek eszébe, ezért volt különösen népszerű. Híradózáson kívül szívesen mondott mesét és ment fellépni ahova hívták. Egyszer egy szórakoztató műsorba énekelni-táncolni kérték fel. Nem volt egy Maria Callas és a Friedrichstadt Palast se vette volna fel tánckarába, ő mégis vállalta és kikacsintott a nem mindig eltalált hang után vagy az elvétett lépés végén. Az a tipus volt, aki az idő multával is megmaradt szépnek, ez a fajta nő nem öregszik, csak meghal. Eléggé el nem ítélhető módon Takács Mari is ezt tette.“- írta cikkében Spánn Gábor 2002-ben.
