Íme 90 zseniális idézet Hofi Géza humoristától.
Íme Hofi Géza idézetek összeállításunk.
– A lét határozza meg a tudatot. Ha megisszuk a lét, a tudat elszáll…
– A temetőre az van kiírva: FELTÁMADUNK!
– Akkó má’ jobb a kocsma, me’ oda meg az, hogy SOSE HALUNK MEG.
– Művész úr, régen láttam!
– Ja, régen én is.
Anyósom fekszik az ágyon:
– …Jaaaaj. …Meghalok… Egy pók mászik a plafonon…
– Anyuka! Egyszerre csak egy dologgal tessék foglalkozni!
Szójapörkölt, szójakolbász, szójafasírt, szólj a nővérkének, hogy befostam!
– What is this kerek?
– Zsömle, te barom!
Aztán jött a roham ám…
Mentem is az ágy alá.
Találkoztam két kacsával…
Az egyik kacsa az volt hogy jól élünk, …aztán tele lett az is…
– Józsi bácsi, a disznó mennyit fog fialni?!
– Mennyi a terv, elvtárs?
− 14!
– Ezt megmondták a disznónak is? Azé’ jobb, ha maga beszél vele, mégiscsak egy szinten vannak…
Malac jön ki a disznóból, disznó pedig a kocsmából.
…ott ültek velem szemben Cenzék… Cenzné, meg az ura… Az, a Cenzúra, hát Te! Dicsértek, hogy: Géza, remek! És milyen közéleti, meg kitűnő, meg politikus, hát amit tegnap is mondtál, azt többet ne mondd!
Sam-sem, sam-sem, nincs egy vasam sem!
Hofi Géza vicces idézetek
Én vagyok a Magyar Népgazdaság. Azért vagyok felakasztva, mert így legalább úgy látszik, mintha állnék.
Nehogy megzavarjon valamelyikőtöket, amin lógtam, az nem kötél. Ez az állami támogatás…
Jaj! De magasan vagyok! Csak nem ez az életszínvonal?!
Léghajó és az életszínvonal
Az életszínvonal olyan mint a léghajó. Ha azt akarod, hogy emelkedjen, ki kell belőle dobálni mindent, és amikor a legmagasabban vagy, akkor jössz rá hogy nem maradt semmid. Többit számold ki!
Hát, szélvédettnek szélvédett, de megmarad a büdös is… (A Tiszta Őrültek Házában jelenetben megkérdezi Árpád vezért, miért a Kárpát–medencébe telepedett le a Honfoglaláskor.)
Olyan mérgesen miért nézel rám, mi van?
Egyébként haragudj arra, aki kinevezett!
Az elvtárs érzékeny, nézz oda!
Drága elvtársnők, drága elvtársak! Drága minden.
Az elvtársak kedveskednek az egyháznak. …hátha odaadja a perselyt.
Hidd el nekem, itt hármat foghatsz:
A Kossuthot, a Szabad Európát meg a pofádat.
Gyereked lábán mikor lesz új cipő:
Majd ha a tanácselnök fia rálép.
Nyugodj meg, annak lesz!
Az már tud lopni – csalni – hazudni
De ilyen, ami most van! Te, mi ez a pánik?
Minden TV híradó, minden újság, kinyitom, meghallgatom: Na, ma ki lopott?
Hát ilyet!
Nem kell ennyire sietni gyerekek! Hát azért marad abban, marad még!
Tudod ezek miért lopnak?: Hagyománytiszteletből.
Mi az: 30 kiló és legel?
Januártól Te!
Magyarországra miért jön a pápa?
Feladja az utolsó kenetet.
Az országnak nem most lett rossz!
Neeem.
Most vették észre!!!
A rohadt NATO anyjukat, tudod?! Azoknál most rossz és nálunk meg azért nem jó!
Amikor a kapitalistáknak jó volt, az miért nem tudott begyűrűzni?
Én vagyok a magyar szocializmus!
Mi van, Gizi, szebbet vártál?
Aranyapám, ez van!
– Apukád partizán volt?
– Nem, de már intézik.
Tudom ám, az MSZP–nek miért szegfű a jelképe!
Mert a szeghez kalapács kell, a fűhöz meg sarló!
Ezekhez képest a ház nélküli csiga gerincoszlop…
Etessétek anyátokat!
Isten, Haza, Család! = az Isten se megy haza, amíg otthon van a család…
A fociban a lényeg, hogy amikor megkapod a labdát, baromi gyorsan olyannak kell passzolni, akinek a meze ugyanolyan színű, mint a tied! Ja, és futni kell. A vízilabdában ezt már megoldották, aki nem úszik, megfullad.
Te, ‘sti a feleségeddel hogyan csináljátok? Te vagy felül? – Nem, úgy tériszonyom van. – S’allú’? – Úgy meg fulladok. – S’ódarrú’? – Úgy meg nem látom a tévét.
Te képzeld, a feleségem krumplipürét akart csinálni a rántott húshoz, de amikor kiment a kamrába krumpliért, összeesett, és meghalt. – S’te, mit csináltál? – Há’ rizst.
Ezt én nem értem. Fogták, oszt puff, kirúgták a Postabank egész elnökségét. Orbán Viktor jött, menedzsment
Nyugdíjas – álmában! – előveszi a hűtőből a töltött káposztát. Előveszi a gyufát, de az utolsó gyufaszál leesik a földre. Nagy nehezen lehajol érte, de ahogy felegyenesedik, beveri a fejét a szekrénybe. Felriad: a francba, ettem volna meg hidegen!…
Klikk a további HOFI idézetekért
Tee figyelj, a te feleséged hogy szeretkezik? – Van, aki dicséri, van aki nem…
Hé! Te! Nem ismersz meg? – Nem. Há ne mond má! Há nem mondtam. Mér, te ki vagy? – Hát nem emlékszel? – Nem. – Hát együtt lőttük a pártházat! – Mikor? Melyiket? – Há’ mikor melyiket!
Ez itt a halló fiúk, halló lányok. Szeretettel köszöntök minden halló fiút és ló lányt! …izé halló lányt.
Super channel, Sky channel, felejtsen el, kész!
Csatorna?! Kanális! A csatornában nincs ennyi sz*r. (Véleménye az 1997–ben indult két országos kereskedelmi televízióról)
– Megismer?
Mire az eladó: – Nem.
– Én vagyok a vevő!
Mindig csak az a hülye bevásárlás, mi? Kenyeret milyet vettél, szárazat? Az a jó, az már kész van.
Ez az új magyar üdítőital lett ez a – nem a Pepsi, dehogy –, a Deit. De itt meg köll innom, ha akarom, ha nem!
Magyarországon az egy főre jutó bunkók száma: kettő.
A korrupció az, amiből mi kimaradunk.
Lenin engem már színesben álmodott. Mert mint tudjuk, az álom színes… a felkelés előtt.
Mindennek van határa, kivéve az emberi hülyeségnek és a Szovjetuniónak.
A világon az emberi ész van a legjobban szétosztva. Mindenki meg van győződve róla, hogy neki egy kicsivel több jutott.
Az élet olyan, mint a motor. Be kell rúgni, másként nem megy.
A háború után éjszakánként a falakra meszeltük: „Le az árdrágítókkal!” – Az a problémám, hogy maradt egy vödör mész.
Ha annak idején a nagyanyám nekiállt volna Úr napjára kiöltözve az udvar közepén, nyílt lángon hurkát sütni, na…! Nagyapám a vasvellával úgy megkergeti, hogy én most nem vagyok itt, az hétszentség!
Én elszabtam,
te elszabtad,
ő elszabta,
mi elszabtuk;
ha elszabtuk,
hát elszabtuk,
utólag már szabhatjuk
(szab–tara–raram… –hatjuk!).
…a barát olyan, mint az esőkabát az előszobában. Amikor nincs szükség rá, „csendesen” meglapul a polcon, de amikor esik, a sötétben is megtalálom, hiszen OTT VAN!
Anyós: Te, Géza!? Mi durrant, az Izaura?
Fogadni mernék, ha a Videoton rakétákat gyártana, azon lehetne fogni a a cseh 2–t! Az se kisebb csapás, hidd el!
Mit ad Isten, illetve… hogy – hogy nem, elvtársak! Ez is maradhat? De bátor vagy, jól van! Ha viszlek, akkor majd jössz, jó?! Majd kérdik otthon, hogy: Na,milyen volt a műsor? Hát,hosszú tárgyalás lesz!
Hogy történt, kérdezi a rendőr:
Elvesztettem az R–Go´s lemezemet, meg Anyámnak az R–GO´s üvegit. Otthon mindenem megvan, van h–fi tornyom meg videóm, izgalomra vágytam.
– Na pubi! Ha legközelebb is izgalomra vágysz, ott van mindjárt a jobb kezed. Nem mondom babra munka … Aztán jön a bal alsó madárfogás, és a végén nem kell szakítani.
A másik meg egy közművelt barom volt, azt mondja:
– Az úgy, úgy volt, hogy a pénzel a raboló, a pénzel elszáguldott egy Dácsiával.
Puff ezen bukott le, mert mivel tudjuk, elvtársak, a Dácsia, az sok mindent tud. Szétrohad, szétesik, összetörik, de speciell száguldani, azt nem.
Veszelka, veszel kabátot?
Vanyinya, vanyinya, vanyinyava …?!
– Brezsnyev elvtárs, ez egy szép meißeni porcelán
Brezsnyev: Vanyinya, vanyinya, vanyinyava …?!
– Brezsnyev elvtárs, hát miért fordítja meg mindig?
Brezsnyev: Keresem a tűt, amivel ki lehet tűzni.
Bedobom a bánatom a Dunába, és a kedves szeretőmet utána,
megtelt már a tarisznya, kurva lettél, kurva lettél Mariska(x2)
Azt kaptam én hozományba apámtól, esküvőnkön kilépett Ő a pártból
dörzsöli seggemet a nyereg, totózok, aztán mégse nyerek!(x2)
Jó a képviselő fánk, jaj, de nagy lett a pofánk,
sírva vigad a magyar, éljen a Dunakanyar,
Képzeld el, az idők szavára hallgatva, március 30-án a fürdőkádat televettem benzinnel.
Ne vigyorogj, te is televetted! Emlékszem, a kútnál, a sorban előttem álltál, …egy óra múlva meg mögöttem…
Na képzeld el, televettem a kádat benzinnel. Na az agyam, az mindjárt lelökte a szíjat, képzeld el, ott a kádban a benzin, gondold el. Jajj! Anyósom meg leengedte, azt hitte, öblítővíz!
Hogy nem szakad rá a… Leengedi a benzint!!!
Úgy sajnáltam, …hogy nem gyújtott rá.
Anyós: Te, Géza!? Tudod mi az ötvenegy és fél százalék? A tanácselnök meg az Anyja. Ö még fél.
Klikk a további HOFI idézetekért
Leérünk a mentőautóhoz, anyósom utolért. A két mentős mindjárt elájult, mivel előtte nem találkoztak. Mit mondott a mama, figyelj:
– Géza, személyazonossági nálad van, mert szokták kérni.
– Hogy az Istenbe!
De még nincs vége. Azt mondja erre:
– Puszit nem adsz?
Kész,puff! Kóma, kóma, a komaasszony is.
Fekszem az ágyon, erre jön valami újságíró, hogy Hoffmann Géza színművész urat keresi, és már vagy hat kórházat végigjárt, de sehol sem tudnak róla.
Mellettem feküdt egy öreg bácsika. Megszólalt:
– Úristen, már megint összeírják a zsidókat és már a H betűnél tartanak?
Kérdezték anyósomtól, hogy:
– Mi baja volt a Gézának?
– Mint az Antall-kormánynak. Infarstruktúrája volt!
Az Istenbe beszél már bele, mama!
Göncz Árpi bácsitól kaptam egy keresztet, a többit jövő hétre ígéri a labor…
Kilencvenéves bácsika, tanyavilágból, mer’ ugye Szeged környéke, tanyavilág, hát, onnan jönnek be a kuncsaftok legtöbben, és ez a bácsi nem hagyta el a tanyát kilencven éven keresztül. Most el kellett, kész. Megműtik.
– Ott a kacsa!
– Nővérke, én pisálni akarok, nem tömni!”
Most itt vannak az IFOR erők. Ez a „Tavaris, konyec”. Végre elmentek, erre most, jól van, itt az új segg.
Super, wow, ooh! Te, a magyar ember ilyen: nem találja a helyét, ha nem szaros a szája. Hát, ez valami borzasztó.
Te, a rendszerváltásnak tudod, mi a lényege? Régen abba a mocskos,telelökött rendszerbe mi volt? Szagyityesz. Most mi van? IFOR!
Tudod mit csinálok, ha kijózanodom? Berúgok, képzeld el! Te-tervgazdálkodás a lényege az egésznek.
Sovány, már megint röhögsz, te. Amire én elkezdek fogyni, te már rég emlékmű leszel, ha akarod tudni.
Mire jó a kerekes kút?
Oda lehet tolni, ahol víz van.
Jaaaj! Na, meg a másik nagy találmány, amelyet bámulok, a járda itt, az Andrássyn, meg a környéken, tele van verve cölöppel. Nagy ötlet, te, faaa! Hát, gondold el, bele van verve a cölöp. Hogy verje bele a cölöpöt oda, hogy az autó ne álljon fel. Hát, óriási! A kutyámat vittem, te, hát, csórikám, áááá… Így mentünk, nézd meg, így me…
Oszd be, szívem, oszd be! Hát, ne félj, elértünk a sarokig, púder jött belőle már.
Hofi Géza mondásai
Tésztafeszítő kisiparos. – Lángossütő.
Megfordultam. (Velem az utca is.)
– Hofi elvtárs! Aztán jól viselkedjen…
Mondja már bunkókám. Csak így egymást közt. Ha szabad kérdeznem, miből telik magának akkora üres telekre, itt? (feje tetejére mutat)
…kedvemet elvették a bunkók, úgyhogy… Jól hallotta, igen. Bunkót mondtam. Az egy szép, nagy magyar réteg. A franc egye meg őket! Annyian vannak már, mint a nyű! És egyszerűen a bunkóknál miért nincs létszámstop?! Hát nem? Hát még mennyi kell még belőlük?
Én a bunkókat fel tudnám használni. Gondolják el: Kivinni őket árvízvédelemhez. Nem lapátolni, ne vicceljen már! Bunkót kivinni a gátra! Beleverni! Így egymás mellett állnának, így szépen! Ez lenne a nagy magyar fal. A Földet legalább kétszer körülérné, amennyi alapanyag van hozzá.
Nem egy ilyen hülye palánta, tehát nem egy ilyen magyar tarka nagy barom. Nem. Jövőnk záloga. … Dögöljek meg, ha kiváltom.
A tipikus tévénéző, a rossz értelemben vett tévénéző, leül a láda elé így, amerre világit arra ül. Aztán vagy tévéműsor, vagy villám, a franc tudja.
Nyugodj meg, ha mégegyszer lesz ’56, az már 112.
Ott van a Nagy Kínai fal …. Érdekes, a kis kínai az meg nem mindig fal.
Az igazságból elveszett az „i”.
Te, ha nem lenne ilyen erős mezőgazdaságunk, olyan ipari ország lennénk, hogy arról koldulnánk.
