A nagy sikerre való tekintettel ismét online közvetítik az „Egy nyári nap” című darabot

Izgalmas és elgondolkodtató premiert láthatott a közönség a digitális térben. A Gózon Gyula Kamaraszínház művészei egy olyan színdarabbal készültek, amely párhuzamosan láttatja a főszereplő fiatal- és időskori, lelki vívódásait. A mű cselekménye viszonylag „egyszerű”, ám a mélyben ott lapulnak azok a sorsszerű helyzetek, melyek arra késztetik hőseiket, hogy emlékezzenek.

Kozma András rendezésében, a norvég irodalom világhírű képviselője, Jon Fosse által írt „Egy nyári nap” című lírai történetének magyarországi ősbemutatója decemberben az online térben zajlott, több időpontban. A nagy sikerre való tekintettel január végén folytatják a virtuális közvetítést. Jon Fosse – akit a mai Ibsenként is emlegetnek – prózái és drámái magyarul is olvashatók, számos darabját bemutatták már hazai színpadokon. Az „Egy nyári nap” először hangzott el magyarul, magyar színészek tolmácsolásában.

A cselekmény alapján egy különös, őszi hangulatba hajló nyári napon a magányos, idős asszonyt meglátogatja régi barátnője. A nő, mint mindig, a fjordokat szemléli régi házának ablakából, pontosan úgy, ahogy évtizedekkel ezelőtt férje, Asle után nézett. A férfi csónakjával kievezett a nyílt tengerre – de soha nem jött vissza többé. Vajon mi történt vele, miért tűnt el egyik pillanatról a másikra? A két öreg barátnő beszélgetése elindítja az emlékezés álomszerű folyamatát, amelynek során a szereplők idős- és fiatalkori énjei időnként egyszerre jelennek meg a színen, és közben elfeledett események, titkok és sejtések bukkannak fel a múlt homályából. Az igaz barátnő végigkísér az életen. A darab fontos szereplője a barátnő. Ott volt, amikor Asle, a férj elevezett a fjord végtelen messzeségébe, és évtizedekkel később még mindig ott volt, hogy a férje elvesztését feldolgozni nem képes feleséget támogassa.

Ez a történet egy belső utazás, a férfi örök elvágyódásának és a nő szeretet utáni sóvárgásának csendekkel átszőtt drámája, ahol a múló idő is csupán illúzió, és a saját életünkkel való szembesülésre késztet. Képesek vagyunk-e elengedni valakit, aki fontos volt az életünkben, vagy a szeretet el nem múló kötődését választjuk? Az előadás nem ad választ e kérdésekre, de bepillantást enged az emberi lélek örök dilemmáiba.

A mű érdekessége még, hogy Asle szerepében a rendezőt, Kozma Andrást láthatjuk.

Szereposztás: