in

Babits Mihály: Őszi harangozó

Babits Mihály: Őszi harangozó

Az idén korán kilelt az ősz
széltől ludbőrzik saraink puhája:
siess harangozó! az alkony megelőz.

Morc pityergős már az ég orcája
mint gyermeké, ki mécset tör feléd,
mert elveszett aranyos lapdája.

A durva szél a fáknak levelét
söpri, söpri, melankolikussan
mint holmi durcás, duzzogó cseléd.

JÁTSSZ és nyerd meg a Bosch szerszámok egyikét!
A játék október 20-ig tart!

Én nem tudom, hogy útam merre fussam
s a nagy vágytól lábam csak ténfereg:
mennyi rossz szem néz már rám gyanussan!

Nem merek s unom, hogy nem merek
dacból előttük levetkezni pőrén
s szemetektől megkopni, emberek!

Mint bakfislány éjjel letolja dőrén
paplanát, ingét, hogy Isten szeme
korcsolyázzon legalább sima bőrén:

perverz lelkem épúgy tolja le
takaróit az utolsó szálig
mikor maga van (Isten látja-e?) –

más előtt nyakára húzza állig
mint a szemérmes vénleány, a Föld,
fehér paplant von magára nyárig,

amint levedlik testéről a zöld. –
Máris messzebb járja a régi táncos
körül, a Nap körül a régi kört,

hogy az ne lássa, hogy a bőre ráncos
a sártól s szeme nemsokára holt
üveges lesz a fagytól, régi lángos

napbanéző tekintete zord
(nem a napé már, hanem a halálé)
s fürte ollyan egykettőre ősz

mint siralomházban bukott királyné. –
Siess, harangozó! A halál megelőz.

The post Babits Mihály: Őszi harangozó appeared first on Meglepetesvers.hu.

Olvass verseket naponta – vár a Meglepetésvers

Szólj hozzá!
Hirdetés
Ajánló:

Hofi Géza – Gondolj apádra

Babits Mihály: ÉJSZAKA!