in

Babits Mihály: Szerelmes vers

Jöjjön Babits Mihály: Szerelmes vers költeménye.

A szemedet, arcod mélységes, sötét szürke tavát
homlokod havasa alatt, homlokod havát
elfeledtető fényes nyári szemed szédületét
szeretem és éneklem e szédület szeretetét.

Mélységes érctó, érctükör, fémtükör, mesebeli,
szédülsz, ha belevillansz; ki tudja, mivel van mélye teli?
Szellemek érctava: drága ércek nemes szellemei
fémlenek villanásaiban; de mily ritka fém szelleme tudhat így fényleni?

Mély, fémfényű, szürke, szépszínű szemedben, édesem,
csodálatos csillogó csengők csilingelnek csöndesen,
csendesen, – hallani nem lehet, talán látni sem:
az látja csak, aki úgy szeret, mint én, édesem!

The post Babits Mihály: Szerelmes vers appeared first on Meglepetesvers.hu.

Szólj hozzá!

Zámbó Jimmy – Bárhol és bármikor

Szilágyi Domokos: Ősz