in

Baka István: Őszi esőzés

Baka István: Őszi esőzés

Pálca-esők verik, ázik a puszta,
duzzad az úton a sár;
csörgedezik patakokban a lusta,
szürke habú mocsok-ár.

Ázik a gát, hasadozva leválik,
ömlik a vízbe a part,
ólom-esőkben a város elázik,
nyirkos a házfal, a park.

Koppan a földön a gesztenye gombja, –
inge kinyílt, csupa rongy;
vissza ki varrja a gombot a lombra,
nincs se szabó, se bolond.

Szálas eső pereg: égi spagetti, –
tála a tér, köd a szósz,
falja csatornanyílás. De a resti
sörszagú mennybe hajóz.

Nyelve a járda kövére fityeg le
mit motyorász a plakát?
mintha a fal maga jönne, lihegve
elpanaszolni baját.

Állnak a hídon a gépkocsik, ott fent
nincs ma beút, se kiút…
Buksza-üres szemű nénike töpreng:
holnap ebédre mi jut?

Búvik a méhe, ha fordul a naptár, –
méze-kifosztva ugyan,
ám ura híg szirupával a kaptár
télire még teli van.

Hát mi, ha int az idő, hova bújjunk?
Bárha begyűjtve a méz,
még beledugni se tudjuk,
hogyha hibádzik a pénz.

Lágy ez a vers, puha ritmusa altat
s mint az eső, beterít,
Ágy ez a vers, aki benne elalhat,
álmaival betelik.

Pálca-eső zuhog, ázik az elvert
város, elönti a sár;
gennye fakadt ki a régi sebeknek,
s máris az új sebe fáj.

The post Baka István: Őszi esőzés appeared first on Meglepetesvers.hu.

Szólj hozzá!
Hirdetés

Exatlon Hungary 2022 – 4. évad 14. adás teljes

Juhász Gyula: Himnusz az emberhez