in

Baranyai Ferenc: Dante beismerése

Baranyai Ferenc: Dante beismerése

Lisetta, Pergoletta és Pietra,
bocsássatok meg nékem, széltolónak!
Gyötrő a vétkem s undok, mint a lepra.

Míg hozzátok osontam és mohó, vad
szenvedéllyel fúrtam magam belétek:
máshoz susogtam szép költői szókat.

Mióta Bice Portinari lépett
szent lajtorjámnak legfelsőbb fokára:
istennőmmé is átbeatricéllett.

Holta után is bája intonálja
rímeimet, nektek egy-egy szonettet
vetek csupán, azt is viaszba zárva.

Még sincs igaza annak, aki megvet,
mivel a költemény sosem a dolgok
egészséges hiányából terem meg,

inkább a kóros teljesség, a boldog
elbambulás fonákját provokálja
minduntalan minden mihaszna tollnok.

Neveteket az isten is megáldja –
s a világ elfelejti. Hevetek
él csak tovább, bíborra festve át a

fehér erényt idéző verseket.

The post Baranyai Ferenc: Dante beismerése appeared first on Meglepetesvers.hu.

Szólj hozzá!

Sokat költenek karácsonykor játékokra a magyarok

Rainer Maria Rilke – Advent