Több százan – családja, barátai, pályatársai és tisztelői – vettek végső búcsút Psota Irén kétszeres Kossuth- és Jászai-díjas színésznőtől, a nemzet színészétől csütörtökön a budapesti Farkasréti temetőben.
Psota Irén szolgálattá nemesítette a színész hivatását – búcsúzott Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere a február 25-én elhunyt színművésztől.
Psota Irén művészi teljesítményének minőségével varázsolta el és tartotta bűvkörében a közönséget – emlékeztetett a miniszter, aki szerint az életének 87. évében elhunyt színésznő kivételes művész volt: „senkihez nem fogható hangját nem kell sokáig keresgélnünk emlékezetünkben, utánozhatatlan muzikalitású beszédstílusa és a csodálatos énekhangjához fűződő slágerek mind tisztán szólalnak meg a fejünkben és még inkább a lelkünkben”.
Balog Zoltán szerint Psota Irén ezernyi szerepével, filmjével a rajongó közönségnek okozott számtalan élménnyel véste be magát kitörölhetetlenül az emberek szívébe.
Psota Irén annak a színészgenerációnak az állócsillaga, melynek tehetsége utat tört az ideológiai akadályokon, a pártos kultúrpolitika útvesztőin át, akik ideológiai ellenszélben lettek nagyok, és mégis önmaguk maradtak – idézte fel a miniszter, hozzátéve: talán a közönség szeretete adta az erőt, mikor a művész az 1956-os forradalom után elhagyta az országot, majd a börtönbüntetést is kockáztatva hazatért, vagy amikor férjét, Molnár Józsefet bebörtönözték.
„Psota Irén élővé tette a múltat, aktuálissá a régit. Elment a magyar színészet egyik állócsillaga. Köszönjük őt” – fogalmazott Balog Zoltán.
Bagdy Gábor főpolgármester-helyettes búcsúbeszédében Budapest díszpolgárát méltatva hangsúlyozta: Psota Irén színészként és emberként egyaránt fogalommá vált. „Megkérdőjelezhetetlen tehetsége, különleges személyisége, művészi sokoldalúsága, hiteles alakításai már életében legendává tették” – fűzte hozzá.
A senkivel össze nem téveszthető egyéniség
Psota Irén pályafutását felidézve elmondta: életútjának minden állomása a fővároshoz kötődik, aktív éveinek hat évtizede fővárosi színházak színpadán telt, nagyrészt anyaszínházában, a Madáchban. Senkivel össze nem téveszthető egyénisége tette Psota Irént szakmája megbecsült alkotójává, a nagyközönség kedvencévé. Szenvedélyes és impulzív volt, minden szerepét hitelesen alakította – emelte ki a főpolgármester-helyettes.
Szirtes Tamás, a Madách Színház igazgatója emlékeztetett arra, hogy csaknem 30 évig volt a teátrum társulatának tagja Psota Irén, akinek tehetsége nem ismert műfaji korlátokat. Mint mondta, biztonságosan mozgott nagy klasszikus drámák főszerepeiben éppúgy, mint jókedvű bohózatokban. Ugyanolyan tökéleteset nyújtott prózában, mint a zenés műfajban – tette hozzá.
Az igazgató hangsúlyozta: „csodáltam életerejét és keménységét. Ahogy küzdött egy életen át az alakításaiért, a sikerért, és azt is, hogy amikor úgy érezte, eljött az idő, abba tudta hagyni”.
Almási Éva színésznő Psota Irén szavait idézve úgy fogalmazott, hogy „mi színészek rohangálunk egy arénában, és a hátunk már tele van tűzdelve színes szalagos pengékkel, úgy nézünk ki, mint egy csodálatos tarka bokor, és nem is tudjuk, hogy nem élünk, de még mindig rohanunk”.
Psota Irént számos művésztársa búcsúztatta, mások mellett volt férje, Ungvári Tamás író, Balázsovits Lajos, Bodrogi Gyula, Csákányi Eszter, Csonka András, Dunai Tamás, Haumann Péter, Huszti Péter, Koltai János, Lőte Attila, Nagy Sándor, Piros Ildikó, Pusztaszeri Kornél, Szacsvay László, Szerednyey Béla, Székhelyi József és Tordy Géza színművészek, Kerényi Imre rendező, Balázs Péter, Karinthy Márton és Nemcsák Károly színházigazgatók, Kocsák Tibor zeneszerző, Mága Zoltán hegedűművész és Till Attila rendező-műsorvezető.
