Dolhai Attila a Pannon Hírnök Lapnak adott interjút.
– Az egyik bulvárlap címoldalán láttam, hogy: „Kiöregedtem a musicalből”. Tényleg mondtál ilyet?
– Szoktam néha ilyeneket mondani, de valójában ez nem annyira bulvár, hiszen a musical elsősorban a fiatalok műfaja. Előadók tekintetében – akár a Hair, Jézus Krisztus szupersztár, Rómeó és Júlia, Rudolf – ezek többnyire fiatal szerepekre íródott történetek, áriák. Ezzel szemben az operettben és az operában sokkal tovább lehet „nagyokat énekelni”. Jó volna hinni, hogy nem lehet kiöregedni a musical világából, de az idő múlása távolságtartást, elérhetetlenséget jelent nemcsak a műfajt gyakorolni kívánó művész, hanem a közönség számára is.
– A musicalek közül melyik a kedvenced? Hiszen óriási repertoárt énekeltél…
– Nagyon sok darabban szerepeltem, az tény. A kezdetektől ott volt az Elisabeth, Jézus Krisztus szupersztár, Mozart, Rómeó és Júlia. Tulajdonképpen Mozart és Rómeó volt az a két szerep, amit rengeteget énekeltem és nagyon meghatározta a pályámat.
– Ha majd sorra kapod az operaszerepeket, hogy érzed: a musicalt le lehet zárni? Mindent elértél, amit szerettél volna?
– Nem azért csinálom, amit csinálok, hogy valamilyen dicsőséget magaménak tudhassak. Nem akartam elérni semmit. Azt hiszem ez egy következménye annak, amit és ahogy tettem. Én csupán játszani és énekelni szeretek, és kutatom azokat a lehetőségeket, ahol ebben fejlődhetek, ahol erre lehetőségem nyílik. Végső soron az opera műfaja is azért csábít, hogy mindaz, amit képes vagyok megtanulni, azt megtanuljam. Hogy sorra kapom-e a szerepeket -legyen az opera, vagy musical-, nem lehet tudni. Minden szerep ajándék. Azonban a műfajok keverése révén elveszítem a lehetőséget, hogy hosszú távon énekeljek és játsszam. A válasz a kérdésre: ha sorra jönnek az operaszerepek, akkor nyilván jó úton járok és sikerült elsajátítanom azt, ami ehhez a műfajhoz kell. Ha majd ott tartunk, akkor meg fogom tudni mondani, szeretnék-e újra musicalt énekelni vagy sem, de ha időközben visszacsábulok a musicalhez nagy valószínűséggel leteszek az operaéneklésről.
– Az operettekkel mi a helyzet?
– Most leginkább az operett van jelen az életemben, mint műfaj. Az opera úgy tűnik, hogy jelenleg egy-egy szárnypróbálgatás. A Csárdáskirálynőben, Bajadérban, Csókos asszonyban, Viktóriában, Lili bárónőben játszom mostanában, és nagyon szeretem ezeket a feladatokat.
– A közönség hol láthat mostanában?
– Elsősorban az Operettszínházban. A futó darabok közül visszük tovább az új évadban a Csárdáskirálynőt, Lili bárónőt, lesznek új bemutatóim: Sybill, A chicagói hercegnő és az Egy anya története is megy tovább.
– Önálló estjeid vannak, amivel járod az országot?
– Igen. Néha többed magammal és van, amikor zenekarral, de most az átállás miatt volt egy nagyobb szünet, visszafogtam ezeket a szerepléseket, aztán majd meglátjuk. A Budapesti Operettszínházzal viszont nyáron sokat megyünk. A Csárdáskirálynőt visszük például Siófokra, Bajára, Tokajba, míg a Bajadért Sopronban fogjuk játszani. Vége van az évadnak, de sok vidéki fellépésünk lesz. Az én nyaram pihenéssel és munkával fog telni.
