Szabó Lőrinc „Szakítás” című verse megrázó őszinteséggel tárja elénk a kapcsolat végének érzelmi kihívásait.
A vers sorai a csalódás, a kiábrándulás és a döntés súlyát hordozzák, miközben a költő határozottan lezárja múltját.
A fájdalom mögött ott rejlik az elengedés és az újrakezdés lehetősége is. Olvasd el, és éld át a vers minden rezdülését, amely egyszerre szól a végéről és a továbblépés reményéről.
Jöjjön Szabó Lőrinc: Szakítás verse.
Tudod mit? Nem védekezem.
Nincs rád időm.
Hazudj, ravaszkodj, őrjöngj. Mit tegyek?
Átnézek rajtad, mint a levegőn.
Elég volt annyi éven át remélni
és várni kiméletesen;
már nem kiméllek: nem is figyelek rád.
Vállallak, és léted megszüntetem.
Ha barát akarsz lenni, elfogadlak,
de kibírlak, mint bármi mást:
úgy néztelek, mint elmult örömöt,
nézlek majd, mint egy sorscsapást.
Téged csak a magad fájdalma izgat,
ma is csak a dühödnek élsz;
nincs rád időm. Majd beszélgetünk ujra,
egyszer, talán, ha észretérsz.
The post Egy kapcsolat vége – Szabó Lőrinc fájdalmas vallomása appeared first on Meglepetesvers.hu.
