Az „Ablak” című műsor egykori fénye és népszerűsége örökké élni fog a magyar tévénézők szívükben. Ez a közel két évtizedes utazás olyan pillanatokat teremtett, amelyek emlékezetesek maradnak, és egy generációról a másikra öröklődnek. Az „Ablak” nem csupán egy tévéműsor volt, hanem egy közösség, amely bepillantást nyújtott az élet sokszínűségébe, és ezt az örökséget mindannyian büszkén őrizzük.
Az „Ablak” című műsor egykori ragyogása és népszerűsége olyan emlékezetes maradt, mint a régi, jól megőrzött fénykép a családi albumban. A közel két évtizeden át tartó utazás, amelyet milliók követtek figyelemmel, egy időtlenségbe zárt pillanatkép maradt a magyar televízió történetéből.
Minden péntek este, majd szombat délelőtt, az „Ablak” olyan ablakot nyitott a világra, amelyen keresztül belepillantottunk a hétköznapok örömeibe, konfliktusaiba és titkaiba. Az adás nem volt csak egy műsor, hanem egy közösség, amelynek tagjai szombatról szombatra újra találkoztak a képernyő előtt.
Az adás varázsa részben az improvisációban rejlett. Nem volt forgatókönyv, csak egy vázlatos adásmenet, és mégis minden pillanata élő volt.
Déri János és Nagy György műsorvezetők humorukkal és fanyarságukkal varázsolták el a nézőket, és minden egyes adás egyedivé vált.
Az „Ablak” sok mindent kínált. Kulturális élményeket, jogi és egészségügyi tanácsokat, kertészeti tippeket és sok más információt közvetített a nézőknek. Bálint György, aki a műsorban vált híressé, egy egész országot szólított meg a kertjéből, és a nézők szívét hódította meg.
Az adásban a nézők kérdéseire is válaszokat kerestek, és mindezt élő műsorban tették. Az „Ablak” egyfajta közösséget teremtett, ahol a nézők aktívan részt vettek a műsor alakításában.
Talán az „Ablak” volt az, ami meghatározta a későbbi reggeli beszélgetős televíziós műsorok stílusát és tartalmát.
Sajnálatos módon az „Ablak” idővel elveszítette fényét, és 2009-ben véget ért. Déri János halála és a pótolhatatlan szakembergárda hiánya beárnyékolta az adás jövőjét. De az emlékezetünkben örökké él az az idő, amikor az „Ablak” egy ablak volt a világra, és közösen nézhettük meg az élet apró pillanatait.
Az „Ablak” emléke örökké velünk marad, és egy darabka múlt, amelyre büszkék lehetünk.
