Csütörtök délután 16 órakor a Kozma utcai izraelita temetőben helyezik végső nyugalomra Somló Tamást.
A gyászszertartáson Kardos Péter főrabbi mondja a búcsúbeszédet, a kántori funkciót Fekete László látja el.
A kedd hajnalban hatvannyolc éves korában, súlyos betegségben elhunyt zenészt az 5/B, úgynevezett művész parcellában helyezik végső nyugalomra.
Emléke legyen áldott!
Somló Iván Tamás 1947. november 14-én született Budapesten, szülei ötéves korában elváltak, testvérével újranősült édesapjuknál maradt. A Práter utcai általános iskola zenetagozatára járt, hegedülni tanult, majd szaxofonra váltott.
Somló Tamás még tucatnyi hangszeren játszott, a basszusgitártól a zongorán át a fúvós hangszerekig, de kedvence a szaxofon maradt. Heinemann Sándornak, a Royal Orfeum vezetőjének, a nagycirkusz karmesterének hatására beiratkozott az Állami Artistaképzőbe, cirkuszi zenebohóc lett.
Elsősorban az LGT énekeseként, basszusgitárosaként, szaxofonosaként írta be magát a magyar rock történetébe.
Többek között Somló Tamás szerezte a Ha a csend beszélni tudna, az Álomarcú lány, az Ülök a járdán, a Valamit mindig valamiért, a Boogie a zongorán, a Primadonna, a Nagyon kell, hogy szeress és az Annyi mindent nem szerettem még című slágerek zenéjét.
