in

Első Emelet – Rémálom

Hirdetés

Jöjjön az Első Emelet – Rémálom dala.

Szűk folyosókon követnek emberek.
Arcukon álarc, kezükben fegyverek.
Léptek kopognak, és én csak rohanok.
Jó lenne tudni, hogy vajon hova jutok.

Rémálom űz végig az éjen át.
Fáradok már, de nincs, mégsincs megállás.

Kötélen mászok egy szakadék felett.
Nyisszanást hallok, valaki felnevet.

||: Felkap az álom és húz a sötétbe.
Forog velem a világ.
Érzem, hogy szédülök, félek a végén
Valami baj vár rám. :||

Hátrálok lassan a porond közepén.
Éhes vadállat vicsorog énfelém.
Zúg az aréna, a tömeg vért kíván.
Rómában így volt, micsoda hülye szokás.

Rémálom űz végig az éjen át.
Fáradok már, de nincs, mégsincs megállás.

||: Felkap az álom és húz a sötétbe.
Forog velem a világ.
Érzem, hogy szédülök, félek a végén
Valami baj vár rám. :||

Rémálom űz végig az éjen át.
Fáradok már, de nincs, mégsincs megállás.

||: Felkap az álom és húz a sötétbe.
Forog velem a világ.
Érzem, hogy szédülök, félek a végén
Valami baj vár rám. :||

Hirdetés
Hirdetés

Szólj hozzá!

Első Emelet: Nézelődünk

Első Emelet: Új harci dal