Első Emelet – Trópusi éj

Hirdetés

Jöjjön az Első Emelet – Trópusi éj dala.

1. Lágy trópusi éj, mi ülünk csak te meg én,
A tengerpart hűs fövenyén.
Ránk hajlik a csend, és a hajfürtjein
A sós szellő íze pihen.
Felhők nincsenek, az ég oly végtelen és szédítő.

2. Lágy trópusi éj, suhanunk csak te meg én,
A kristályos víz tetején.
Hív, csábít a mély, nevetünk, semmi veszély,
A rejtett kincs már a miénk.
Nézem bőrödet, egy vízcsepp gördül el a föld felé.
Csillog, mint a gyöngy a zárt kagylók mögött,
Ha betör a fény.

R. Kezemben érzem kezed melegét,
Hallom szíved hangjait.
Szemembe kéklik a trópusi éj.

Olyan csodaszép!

3. Megroppan a kép, befedi lassan a jég,
A múltam ablaküvegét.
Érzéseimet tenyerembe szorítom,
S a Hold képébe hajítom.
||: Álmunk elrepedt, a kincs rég elveszett,
Most süket a csend. :|| De

Hallgassuk meg az Első Emelet – Trópusi éj  előadását.

Hirdetés
Hirdetés

Szólj hozzá!