Hallgassuk meg Takács Nikolas – Édesanyám előadását.
Egy óriás angyal volt s én folyton csüngtem meseszép mosolyán.
De bajban átment az élet minden kulcsra elzárt kapuján, jó anyám.
Lángolt Ő, láttam már ridegen, könnyekben úszva és nagy vihar után.
Aki értem mindent megtett volna, pedig de törékeny, a jó anyám.
A kezében volt a kiskezem, én nem féltem, csak néztem rá!
Csodáltam, hogy lehet ily gyöngéd és erős bármily késő éjszakán vagy reggel korán…
És nincs rajta kívül más, kinek ennyi mindent köszönök, édesanyám!
Felnőttem és úgy hiszem, most érzem az erejét igazán.
Még mindig angyal ő és ha kell, zörget bárki kapuján, jó anyám.
Mondja, olykor túl gyorsan megy az idő, és a tükörben látja már a homlokán…
Ha velem van, két szemében mégis ott lobog a láng, ó anyám!
A kezében van az én kezem, most sem félek, csak néztem rá.
Csodálom, hogy lehet ily gyöngéd és erős bármily késő éjszakán vagy reggel korán.
És nincs rajta kívül ember más, kinek ennyi mindent köszönök, édesanyám!
