Csontváry Kosztka Tivadar utolsó festménye, a Tengerparti sétalovaglás Nápolyban készül.
„A természeti motívum nem cél, hanem eszköz, hogy megértve a természet alkotó erőit, a művészet alkotó ereje segítségével olyan világot teremtsen, amelynek létokát már nemcsak az adja, hogy utánoz valamit, vagy viszonyul valamihez, hanem léte folytán öntörvényű mikrokozmosszá lett, és nincs más célja, mint belső meghatározottságának a kibontása.” – írja a ’70-es években Csontváry Kosztka Tivadar monográfusa, Németh Lajos.
Utolsó festményei egyikeként tartják számon az 1909-ben, feltehetően Nápolyban festett Tengerparti sétalovaglás címűt, de ebben az évben készült el a Nyolcak csoportosuláshoz tartozó, a Duna melletti Nyergesújfalu környékéről készült Kernstok Károly-festmény, a Lovasok a vízparton.
Csontváry a szinte egyforma nagyvonalúsággal kezelt, felöltöztetett figuráinak sziluettjeit hasonló tájképpé komponálta.
