Hosszú, forró nyár – mesék a boldogságról.
Együtt voltunk még – mesék egy furcsa párról.
Hosszú, forró nyár – azt hittük nem lesz vége.
Úgy elfordultál – felhő futott az égre.
Várlak még, ahogy a nap fényét
tavasszal hívja a mező és a reszkető virág.
Sajnos, hogy elmúlt már a hosszú, forró nyár.
Tudom, hogy nem kis butaság, gondolok én mégis rád.
Hosszú, forró nyár – a vége mégis más lett.
Együtt voltunk még – de csúnya folytatás lett.
Hosszú, forró nyár – nem tudom miben bízzak.
Úgy elfordultál – hagyjam, vagy visszahívjam.
Várlak még, ahogy a nap fényét
tavasszal hívja a mező és a reszkető virág.
Sajnos, hogy elmúlt már a hosszú, forró nyár.
Tudom, hogy nem kis butaság, gondolok én mégis rád.
Várlak még, ahogy a nap fényét
tavasszal hívja a mező és a reszkető virág.
Hátha míg várok rád, elfogy a távolság.
Ki tudja, visszajön talán még a hosszú, forró nyár.
(Hátha míg várok rád, elfogy a távolság.
Ki tudja, visszajön talán még a hosszú, forró nyár.)
Íme a dal:
