Jöjjön Fekete István: Tél verse.
Cinkék járnak a szívem ablakára,
a madárkákat már régen etetem,
de most már néha gondolkodni kezdek,
meddig tart vajon az életem?
Meddig tart kint a tél, belül a meleg?
Szívem mikor fog elsötétülni?
És vágyaim utolsó szép madara
mikor fog búsan elröpülni?
The post Fekete István: Tél appeared first on Meglepetesvers.hu.
Szólj hozzá!
