in

Fekete István: Végtelen

Jöjjön Fekete István: Végtelen verse.

Hűvös, színtelen pára:
a föld s a fák lélegzete,
felhők fia, ősz uszálya,
halott hajnalok holt keze.
Majdnem nincs. Semmi… mégis
mindenütt ott van, fenn és lenn,
szájban és szívben, szóban és hitben,
és ha van: nincs, s ha nincs: Minden.

Forrás Meglepetésvers

Szólj hozzá!
Hirdetés
Ajánló:

Tóth Árpád: Olykor, éjjel

Novák László: Isten Lelke