in

Furcsán indult az interjú Kordáékkal

Hirdetés

A Hét című lap 1993-10-22-ei 43. száma beszélgetést közölt Korda Gyöggyel és Balázs Klárival. Mutatjuk Beke István írását.

… nincsenek mindig otthon. Sőt. Nagyon ritkán. Állandó lakhelyüknek szűkebb értelemben Magyarországot, tágabb értelemben a nagyvilágot jelölhetnék meg. Pedig szép ez a villa, afféle igazi úri panzió, úri vendégekkel. A Korda házaspár is jól érzi magát benne, ha éppen nem a koncertszínpadok valamelyikén szárnyalnak lebegve, finom eleganciával nosztalgiázva. A legváratlanabb helyeken bukkan rájuk az ember, például a Budapesti Nemzetközi Vásáron. A koncert után legújabb, Barátok, amig élünk című kazettájukat dedikálják. Mindenkihez van egy kedves szavuk, mosolyuk, és még a futólag betévedt újságírót is szívesen fogadják a “pihegőjükben”. Igaz, mindketten nem tudnak rendelkezésre állni, Gyuri marad a dedikálóablaknál, Klárika meg leül velem beszélgetni. Meglehetősen furcsán indul az egész riport, mivel a riportalany teszi fel az első kérdést.

— Miről beszélgessünk?

— Természetesen a Korda házaspárról, kulisszatitkokról, meg a Villa Kordáról Is, ahová nem biztos, hogy valaha Is bejutok.
— Decemberben lesz egy éve, hogy megnyitottuk a Villa Kordát, de sokkal fontosabb, hogy pontosan a vásár idejére jelent meg a CD lemezünk és kazettánk.

— A bemelegítés megtörtént, akkor most lássuk a medvét, azaz Korda György férjuramat. Milyen férj Korda György, a hölgyek, ma már inkább asszonyok bálványa?
— Sokan azt hiszik, hogy Gyuri sokszor volt nős, de ez tévedés. Először húszéves korában négy hónapig volt nős, aztán elvitték katonának. Utána agglegény életet élt, szép számban voltak barátnői, amit nem bánok, hiszen sok mindent tanult az előző kapcsolatokból. Végül tizenhárom éve megérkeztem én is, és azóta együtt vagyunk. Hogy milyen férj? Hát… szerintem jó. Bár hangulatember, mint majdnem minden színpadi ember, de nagyon jószívű. Nagyon sok gondunk van, de nem egymással, hanem az élettel, de mostanában azt hiszem, mindenkinek nehezebb. Persze a gondokat az öltözőben kell hagyni…

— Ne haragudjon meg az összehasonlításért, de Korda György sokkal Ismertebb név volt. Elmondaná, Ön hogy került a pályára?

— Tulajdonképpen én mindig erre a pályára gondoltam, de két lábon állok a földön, és amikor elkezdtem énekelni tanulni, akkor is tudtam, hogy nem árt, ha az embernek más szakmája is van. Kozmetikus vagyok, és dolgoztam is ebben a gyönyörű szakmában, csak aztán amikor elkezdtem aktívan énekelni, a kettő már nem ment együtt. Eredetileg klasszikus éneklést tanultam, később tértem át a könnyűzenére. Aktívan 1980 óta énekelek.

— Gyurival hol ismerkedtek meg?
— A színpadon. Már korábban is találkoztunk, hiszen én előzőleg egy együttessel énekeltem, de valójában Gyuri műsorában ismerkedtünk meg, ahol én vokáloztam, és duettet énekeltem vele.

— No lám, a sztár és a kórlstalány románcai Megemlítené a művész úr valamelyik jó tulajdonságát?
— Becsülöm, hogy nagyon jószívű, sajnos ezt nagyon sokan ki is használják.  Ö egy picit lebeg”, én vagyok a gyakorlatiasabb gondolkodású…

—… otthon tehát Ön viseli a kalapot?
— Nem, de én ösztönösen megérzem, hogy valami jó vagy rossz lesz. Utólag, ha bejön, Gyuri is elismeri, hogy “hát már megint igazad volt!” Ha hisz a csillagképekben, akkor elég ha elárulom, hogy én oroszlán és sárkány vagyok, a férjem pedig bak, és általában mindig az állatok királya győz. A kínai horoszkópban meg a sárkány az állatok királya… A viccet félretéve, megpróbáljuk egymást elviselni és szeretni.

— Vannak Gyurinak rossz tulajdonságai Is?
— Én soha életemben nem dohányoztam, Gyuri viszont minden héten megígéri, hogy leszokik, mert engem nagyon zavar a dohányfüst. Két napig kibírja, hogy nem gyújt rá. Utoljára tegnap ígérte meg, és ma reggel, ahogy kijöttünk a Vásárba, már rágyújtott. Most tudom, hogy két-három hétig cigarettázik, aztán megint jön a nagy ígéret, mert köhög, és érzi, hogy nem tesz jót neki…

— Gondolom több szakmai titkot ellesett a férjétől.
— Hogyne, megtanultam például, hogy a közönséggel mindig szembe kell nézni. Ismerek művészeket, akik felmennek a színpadra, behunyják a szemüket, és jól érzik magukat, de szerintem ez kevés. Én elég korán megtanultam, hogy a közönséget úgy lehet megfogni, hogy rá kell nézni, rá kell mosolyogni.

— Van családjuk?
— Nincsen, sajnos. A férjemnek egy futó kalandjából van egy 14 éves kislánya. Nem titok, hogy miért nincs gyerekünk, és egyébként még mindig nem késő, de sokat utazunk, és én egy gyereket nem adhatok oda valakinek, hogy tessék, nevelje. Egy gyerek nem attól az enyém, hogy én szültem, hanem attól, hogy az első perctől a végtelenségig vele vagyok, törődöm a leikével, a testével.

— Önök között elég nagy a korkülönbség. Ez nem zavaró?
— Engem soha nem vonzottak a velem egykorú vagy nálam fiatalabb fiúk. A férjem 42 éves volt, amikor megismertem, ez nem titok. Egy kiforrott embert kaptam. Az ismeretségi körünkben azt mondják, hogy Gyuri megváltozott, de ugyanakkor vannak dolgok, amelyeket én úgy fogadtam el, ahogy vannak, például, hogy nagyon szeret kártyázni.

— Elárulná mennyibe került a Villa Korda?
— Nagyon sokba, százmillión felül, és komoly bankhitelek fekszenek benne. Huszonegy szoba “üzemel”, és mi is ott lakunk.

— Hogy sikerült a szilveszteri buli, amire 5000 forint volt a beugró?
— Nagyszerűen. Igaz soknak tűnik, de volt benne vacsora, pezsgő és műsor, amelyben nem csak mi léptünk fel, és hozzáteszem, hogy ez egy nagyon elegáns este volt. Ott voltak művészbarátaink, mint például Harsányi Gábor, Zalatnai Cini, Böröczky Józsi és sokan mások…

Klikk és nézd meg az írás milyen formában jelent meg a lapban anno.

Hirdetés
Hirdetés

Szólj hozzá!

Szavazz: Melyik a kedvenc dalod Korda György első albumáról?

Tabáni István: “Vendég leszek”