Jöjjön Gálvölgyi János – Bohócdal előadása.
Szövegíró: Janicsák István
Zeneszerző: Orosz László
Bohócdal dalszöveg
Tapsolt a közönség és hangosan hahotázott,
a zenekar tust húzott, majd felállva tovább játszott.
A fejvéd megrezdült, a karmester könnye hullt,
ott állt a porondon a Bohóc és a múlt.
A púder megfakulva elpihent a ráncon,
arcán egy fél mosollyal megroggyant a lába.
És mégis a fénybe lépve felrémlett a múlt,
egy régi dalba kezdett s kóchajába túrt.
Egy mosoly többet ér, mint bármi más,
ha nevetsz megszépülhet a világ.
Csak most az egyszer még, nehogy elhibázd,
könnyeid ne lássa senki más.
Bohócnak lenni szép és nagy jutalma a sorsnak,
nevetve néz a nép, s a végén megtapsolnak.
A bánat elrepül, ha kifestett magad,
itt minden rendben van, csak sírni nem szabad.
Egy mosoly többet ér mint bármi más,
ha nevetsz megszépülhet a világ.
Csak most az egyszer még, nehogy elhibázd,
könnyeid ne lássa senki,
könnyeid ne lássa senki más.
Egy mosoly többet ér, mint bármi más,
ha nevetsz megszépülhet a világ.
Csak most az egyszer még, nehogy elhibázd,
könnyeid ne lássa senki,
könnyeid ne lássa senki más.
Egy mosoly többet ér, mint bármi más,
ha nevetsz megszépülhet a világ.
Csak most az egyszer még, nehogy elhibázd
könnyeid ne lássa senki,
könnyeid ne lássa senki más.
