Gundel Takács Gábor, sportkommentátor a Nők Lapjában mesélte el, mi a legkedvesebb gyerekkori emléke:
– A belvárosban laktunk, mindig nagy karácsonyfánk volt. A szüleim nem csomagolták be az ajándékokat, csak lerakták őket a fa alá. Amikor kinyílt az ajtó, bementünk a testvéreimmel, és ahelyett, hogy puff, nekiestünk volna az ajándékoknak, körbeálltuk a fát, és édesanyám vagy édesapám mondott néhány gondolatot, utána énekeltünk. Ennek a hangulata, meghittsége ma is erősen él bennem.
Mindenki Gundija azt is elárulta, mit változtatna meg a világon, ha bármit megtehetne:
– Tizennyolc évesen baj, ha valakinek nincsenek forradalmi gondolatai, de ötvenkét évesen már régen rájössz, hogy mindenkinek magát kell megváltoztatnia, és akkor megváltozik a világ is. Legfeljebb csak segíthetünk egymásnak, annak, akiben megvan az igény a fejlődésre.
